Nagyon sokszor veszem észre magamon, hogy elhalasztom azokat a feladataimat, amiben gyengébb vagyok. Biztosan nem fog sikerülni - gondolom magamban. Ezen a helyzeten változtatok most azzal a megoldással, hogy gyakorolom azokat a feladataimat, amiket szeretek elhalasztani. Vagyis, ami nehezebben megy, azt gyakorolom.
Amíg utaztam, külön figyelmet fordítottam a véletlen eseményekre, és arra is, hogy a Jóisten hogyan segíti mindannyiunkat a mindennapi életben. Volt, hogy valaki az utolsó pillanatban érte csak el a majdnem induló vonatot, volt, hogy a nagy melegben a kisgyermekek türelmetlenebbek voltak, de ott volt a szülői segítő kéz, intelem, ami megfékezte őket.
Amikor itt van a pillanat, ne szalaszd el. Érezd, hogy csak rólad szól az élet, és ha most hibázol, lehet, hogy örökké bánni fogod. Amikor itt van a pillanat, rajtad van a sor, hogy cselekedjél. Egy pillanatnyi érzés. Egy pillanatnyi létezés. Egy pillanatnyi csoda.
Újra elindulok, megyek, utazom. Már jó előre vártam ezt a lehetőséget, és a kicsi szívem majd kiugrik a helyéről izgalmamban. Már nem félek az úttól, ami vár rám, még ha nem is tudom, hogy lesznek-e buktatók közben vagy sem. Minden út új érdekességeket is tartogat a számomra. Nyugodtan hajtom álomra a fejem, mindent előkészítettem, minden megvan ahhoz, hogy indulhassak.
Nincsenek véletlenek. Az előző bejegyzésben írtam az El Camino zarándokútról pár szót, és elkezdtem kutatni utána, ami egy film megnézéséhez vezetett. Egész éjjel fent voltam, és nagyon a film hatása alá kerültem. Köszönöm, hogy rátaláltam a filmre, nekem nagy élményt nyújtanak azok a filmek, ahol Istennel találkozhatom. Sokszor érzem, hogy van egy segítőm, aki egyengeti az utamat, nem vagyok egyedül, nem vagyok elveszve a világban. Az angyalok mindig velünk vannak, és segítenek minket. Most is úgy irányították a kezem, hogy efelé a film felé vezessenek.
Közel két hónapja vetettem bele magam a nagy életmódváltásomba. Ezalatt a két hónap alatt sok minden történt velem, kb. öt kilót fogytam is, de nemcsak a fogyás volt itt a cél, hanem önmagam átalakítása. Ha értékelni szeretném a kezdeteket, azt, hogy hogyan álltam hozzá a megreformáláshoz, akkor azt kell mondjam, hogy nagy lelkesedéssel kezdtem ebbe a hosszú, egész életen át tartó munkába.
Sokszor gondolkodom arról, hogy mi lett volna, ha valamit másképp csináltam volna? Vagy valaki más másképp csinált volna, akivel én kapcsolatba kerültem? Mi lett volna, ha ezt vagy azt nem tettem volna meg, vagy épp megtettem volna bizonyos dolgokat? Furcsának hangzik a sok kérdés, mégis foglalkoztat időnként.
Mit tudunk tenni, ha ilyen eszméletlenül meleg van? Jó, ha vízpart közelében vagyunk, és tudunk fürödni. Ha végképp nincs más megoldás, hűtsünk be egy-két üveg limonádét, ami jó, ha mindig kéznél van. De a nyár azért nyár, hogy élvezzük. Akármilyen hőség is van, valahogyan túl kell jutni ezeken a nagyon forró napokon is, várva a megváltó enyhülést. Ilyenkor úgy érezzük, hogy sehol sem jó. Meleg van a lakásban, meleg van odakint is, és főleg a kisgyermekek és az idősebbek nem birják ezt a nagy meleget. Ilyenkor jó, ha van pár ötletünk, hogy mit tudunk kezdeni magunkkal.
Én csak képletesen tudom átnyújtani neked a képen lévő hűsítőt, de gondolj arra, hogy minden rosszban van valami jó. A nagy forróság hosszú távon azért nem jó, mert nem tudunk kellőképpen töltekezni, épp csak vegetálunk valahogyan. Nem mennek úgy a napjaink, mint azt szeretnénk, de ha a jobbik oldalát nézed, rájöhetsz, hogy talán ilyenkor is lehet egy kicsit kikapcsolódni. Egy jó hűsítő ital mellett jó egy könyvet olvasni, egy jót beszélgetni, esetleg este, ha már nincs olyan hőség, még sétálni is jólesik. Ilyenkor a pihentető tevékenységek kerülnek előtérbe, mert egyébként is felemészt minket a forróság. Akinek dolgoznia kell, az nem nagyon választhat, de okos programozással még ilyenkor is lehet jó kikapcsolódást találni. Lényeg, hogy ne merüljünk ki nagyon. Vagy ha végképp kimerültünk a nagy melegtől, találjunk olyan tevékenységeket, amik szórakoztatnak, jókedvre derítenek, és sose veszítsük el a humorérzékünket.
Olyan felemás ez a nyár. Egy ideig mindig csak az eső esett felénk, most pedig meg lehet főni a napon. Átmenet talán nem is volt, mindjárt belecsöppentünk a kánikulába. Egy vidám dalt küldök neked, mert a zene is oldja a feszültséget, és inkább legyünk jókedvűek, minthogy szomorkodjunk az időjáráson. Hallgasd szeretettel. :)
Az élet nem mindig habos torta. Ha meg sem próbálod irányítani az életedet, akkor az élet fog irányítani téged. Minden, amit tanulunk, lehet, hogy csak szokás kérdése. Elhatározod, hogy megtanulsz villanyt szerelni, és elvégzed a hozzá szükséges iskolát. Később már profitálhatsz is a tudásodból, esetleg vállalkozó lehetsz. De az élet nem mindig habos torta.
Azt hiszem, hogy mindenkinek biztonságot ad, amíg élnek a szülei. Amikor elveszítjük az édesanyánkat vagy az édesapánkat, hirtelen elbizonytalanodunk, nem is tudjuk, mitévők legyünk, hogyan éljük ezután az életünket. Magunkra maradunk nagyon is.
Utolsó kommentek