Minden napom úgy kezdődik, hogy hálát adok a Jóistennek, amiért segít nekem megküzdeni a betegségemmel. Nagyon sokan vannak úgy, hogy elviselik a betegségüket, úgy gondolják, ez valamilyen szükséges rossz, amin nem tudnak változtatni. Én is elfogadom, mert el kell fogadnom a betegséget, de ahogy a címben is írva van, felveszem a kesztyűt, és így visszaszerezhetem az egészségemet.
"Voltaképpen mi is az irigység? Valakinek van valamije, ami nekem nincs! Valaki tud valamit, amit én nem! Valaki meg mer tenni valamit, amihez nekem nincs bátorságom. Van valamije. Tud valamit. Mer valamit, így adunk hatalmat mások kezébe önmagunk felett."
Ha épp találkozóra mész, fontos számodra, hogy pontos légy, illendően fel legyél öltözve, és barátságos legyél. Ezekre a dolgokra odafigyelsz, mert fontos a számodra. Ha elmész otthonról, megfürdesz, hajat mosol, és ápolod a tested, hogy friss és üde legyél. Ezekre a dolgokra odafigyelsz, mert fontosak a számodra, és még véletlenül sem feledkezel meg róluk.
Teljesen normális, hogy hol jobban vagyunk, hol rosszabbul. "...aki állandóan aggódik és szorong, könnyebben fogják el pánikrohamok is. A pánik már csak egy kis lépés az olyasféle negatív gondolatoktól, hogy "nehéz az élet", "nem vagyok jó semmire", meg hogy: "nem tudok megbirkózni vele", "el fogok ájulni".
Vannak bennünk bizonyos sérült pontok, sérült részek, amiket ha felbolygatunk, akkor izgatottak leszünk, gyorsabban ver a szívünk, esetleg még jól meg is izzaszt bennünket. Lehet, hogy csak én vagyok így vele, lehet, hogy a betegségem az okozója, de már nagyon régóta figyelem ezeket a sérült pontocskákat, amik bennem vannak, és olykor a felszínre akarnak törni.
Sajnos megtanuljuk, hogy eltitkoljuk az érzéseinket. Aki ki tudja mutatni mit érez, százszor jobb helyzetben van, mint aki magába fojtja az érzelmeit. Aki ki tudja mutatni mit érez, felszabadultnak érzi magát, és boldogabban tud élni, mint aki mindig gyötrődik valamin.
Amióta megvan a Reformkonyha című könyvem, azóta keresem, kutatom én az egészséges életmód rejtelmeit. Amióta beteg lettem, keresem az olyan irányú könyveket, amik a gyógyulásról szólnak. A Reformkonyha főleg a táplálkozásunkról szól, de nemcsak erről, sok minden másról is. És ugye ahogy olvasom, rá kellett, hogy jöjjek, a táplálkozás és a gyógyulás között bizony szoros az összefüggés.
Minden napunk megérdemli, hogy törődjünk vele, beleadjunk mindent, ami a bensőnkben van. Csodás reggelt kívánok neked, ébredj vidáman, és tartsd meg a jókedvedet egész napra. Minden napoddal törődnöd kell, legyen az akármilyen szürkének ígérkező hétköznap. Több van benned mindig, mint azt első látásra gondolnád magadban, tegyél csuda dogokat ma is, és meglátod, a környezeted is felveszi ezt a ritmust.
Mindig csodálom az örök mosolygós embereket, azokat, akik szinte félvállról veszik a sorscsapásokat, és lehet, hogy nekik van igazuk. Nem jó mindennek a rossz oldalát nézni. Pedig általában ilyenek vagyunk. Túl pesszimistán állunk az életünk eseményeihez. Mindenben legtöbbször inkább vesszük észre a negatívat, minthogy elhesegetnénk magunk környékéről a rossz beidegződéseinket.
A bejegyzés címét Béres Alexandrától vettem, Ő mondta egy interjúban a Fanny magazin egy tavalyi számában. Az interjú még a januári nagy fogadalmak idején készült, erről is kérdezték Alexandrát. Ő így válaszolt:
Utolsó kommentek