Sokszor dicsérnek meg minket életünkben, mégis néha alig veszünk róluk tudomást, vagy egyszerűen természetesnek vesszük. Pedig ha megkülönböztetett figyelmet tulajdonítanánk nekik, bizony előrébb tartanánk. A dicséreteknek nagy haszna van az életünkre, ezekből merítünk erőt a folytatáshoz, ezek viszik előrébb életünk szekerét, és ezekre jó visszaemlékezni később is.
Sokszor elrabolja az időnket az időzavar, a tétovázás, a halogatás, és még sok minden más is. Próbálunk rendet tenni önmagunk körül, csak ha ez nem megy, elszakad a cérna, és érzelmileg a padlóra kerülhetünk. Tartjuk magunkat ameddig bírjuk, de ha a lelkünk sérül, akkor nehezen állunk fel szorongatott helyzetünkből. Pedig az élet nem áll meg, lépést kell tudni tartani vele, mert lemaradunk, és a végén azt sem tudjuk, hogy hol áll a fejünk.
"Nincs visszaút, barátom,
Elölről újra nem kezdheted.
De még nem késő, ha most nekilátsz,
Egészen másként végezheted."
Van, mikor sírhatnékom van, mert így vagyok kitalálva, de bármerre is járok, mindig megcsodálom a természet varázsát. Nagyon vártam már a tavaszt, és ahogy a fák kivirulnak, úgy virulok én is velük együtt. Virágba borul a lelkem, mert itt a megújulás időszaka, amikor is mindent újra lehet és kell is kezdeni. Vége a téli álomnak, a pihenésnek, mindenki érzi, hogy új kihívások várják, és ha meg akar felelni a követelményeknek, bizony minden erejét elő kell vennie.
És miért nem teszünk valamit azért, hogy kiléphessünk belőle? Van egy honlap, ahonnan én nagyon sokat tanultam. Ez a honlap a http://megvaltozom.hu Mindennap kerítek időt, hogy olvassak a blogban írt hasznos tanácsokból, mert ha változást szeretnénk elérni, akkor leginkább rajtunk van a sor, hogy cselekedjünk. Itt olvastam a komfortzónáról. Ha szabad egy-két mondatot átvenni ebből a blogból, akkor az most épp ide kívánkozik:
Talán voltál már úgy, hogy mindent szerettél volna, de azt egyszerre és rögtön. Azután az élet közbeszólt, nem úgy alakultak a dolgaid, ahogy azt szeretted volna. Nem értetted, miért is történnek veled olyan dolgok, amiket egyszerűen nem kívánsz az életedbe. Jobbra vágysz, szebbre vágysz, és van, mikor azt szeretnéd, hogy minden tökéletes legyen. Van, amikor ez sikerül is, akkor boldogságos hangulatban vagy, és szinte világmegváltó ötleteid vannak.
"Azt mondják, hogy soha ne nézz vissza, de ha nem tudod, hogy mi van előtted, akkor mi más marad, mint a visszatekintés?" - olvasom a neten Laurell Kaye Hamilton szavait. Bizony, sokszor vallom én is ezt a nézetet, főleg ahogy javítgatom a blog hibás részeit. Van, hogy elsírom magam, de legtöbbször vidámság vesz körül, érzem, hogy sohasem fogom tudni végleg abbahagyni ezt a blogot. Legutóbb úgy éreztem nincs tovább, de mindig mindenre van legalább egy jó megoldás, ezt be kell látnom.
Vége lett mégis a blognak, van az a helyzet, amikor fel kell tudni adni valamit, hogy valami új férkőzhessen a helyébe. Meríts erőt a bejegyzésekből, ha olvasod, és találsz számodra megfelelő szavakat. Remélem, hogy jól telnek majd a napjaid, kívánom, hogy legyen részed annyi jóban szépben és szeretetben, amennyit kívánsz magadnak. Folyamatosan hallgatom ezt a dalt, és potyog a könnyem, de döntenem kellett. Kár, hogy így alakult, de tudom, hogy mindig velem leszel. Nem tudom, merre visz az utam, de nagyon köszönöm a velem töltött idődet. Majd még igyekszem kijavítani a hibákat, amik a blogban vannak, mert megígértem. Sokat írtam, sok maradt még bennem, de így sikerült, eddig engedte a Jóisten, hogy vigyem ezt az utat. Legyél jó, és bízz mindig magadban! :)
Hallgasd szeretettel a dalokat, még utoljára küldök neked egy csodás dalt, élj mindig szeretetben. :)
plusz egy ráadásdal csak neked. :)
Varázslatos éjszakák következnek, mindenki azon tűnődik, vajon mit is hozhat a Jézuska, és hogy megérdemeltük-e azt a sok jót és szépet, amivel elhalmoz minket? Mit is kívánhatunk így pár nappal az ünnep előtt? Becsukódik a szemem, és lepereg az elmúlt esztendő sok-sok csodás pillanata. Azért imádkozom, hogy a következő év legalább olyan jó és szép lehessen, mint az előző volt.
Nincs is talán egy olyan érzelem sem, amit kevésbé kedvelnék, mint a harag, a neheztelés. Ennél már csak akkor vagyok rosszabb helyzetben, ha a tehetetlenség vesz körül. Mindkét esetben tanácstalan vagyok, nincs fegyverem ellenük, ilyenkor szoktam visszavonulót fújni magamnak. Bezárkózom a négy fal közé, és várom, hogy csituljon a vihar körülöttem.
Utolsó kommentek