Van úgy, hogy úgy érezzük, hogy a fejünk fölött összecsaptak a hullámok, mindennek vége, rossz időben és rossz helyen születtünk meg ezen a földön. Szerencsére ilyesmire csak ritkán gondolunk, mert általában jó körülményekkel vagyunk megáldva, és az emberi természet is tud alkalmazkodó lenni. Mégis, van, hogy elveszítjük a lábunk alól a talajt, és azt hisszük ennél rosszabb már nem is lehetne, mint ahogy most érezzük magunkat.
Hogy miért látjuk pesszimistán általában az előttünk lévő dolgokat, nagy talány. Miért nem várunk el több sikert, miért hisszük azt, hogy számunkra nem létezik megoldás egy problémára, ki tudja? De az tény, hogyha adva van egy eset, egy olyan helyzet, amit már nem tudunk kikerülni, mindig valamilyen fondorlatot sejtünk mögé. Azt hisszük, az élet ellenünk játszik össze, és nekünk nincs más lehetőségünk, csak megadni magunkat.
Este minden elcsendesül, a rohanó napok megállnak, és átadják magukat a nyugalomnak. Szeretem a nyugalmat, hiszen olyan sokáig voltam zaklatott. Az életem nagyobb részében csak szorongtam minden másodpercben, ezért tudom értékelni a lecsendesült estéket.
Sok mindentől féltem eddig életemben a betegségem miatt. Hogy a fóbiák hogyan alakultak ki nálam, máig nem tudom, de biztosan a félelem váltotta ki. A fóbia félelem valamitől, esetleg olyan valamitől is, ami megmagyarázhatatlan. De általában jól tudjuk, hogy most épp a pókoktól, a magasságtól vagy éppen az emberektől félünk-e.
Versenyt futunk néha az idővel. Én mostanában éjjel kerítek egy kis plusz időt magamnak, de valószínű, hogy nem ez a legjobb stratégia. Kifáradunk egy idő után, ez természetes, így kellő időt kell szánnunk arra, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. Akárhonnan is, de alkalmat kell kerítenünk egy kis semmittevésre, amikor szinte nem csinálunk semmit, csak feltöltjük a tartalékainkat.
Lehet, hogy csak én vagyok úgy vele, de nagyon szeretem a meglepetéseket, persze csak a kellemes meglepetésekkel vagyok így. Minden, ami változik, egyben egy kis meglepetéssel is szolgál a számunkra, nem tudhatjuk mikor mit hoz az életünkbe. Naponta többféle változással kerülünk szembe, és ugye a hozzáállásunktól függ, hogy hogyan reagálunk rájuk. Ezért jó, ha valaki mindig tud pozitívan gondolkodni, hiszen nem minden változás hordoz magában jó dolgokat.
Kis győzelmeket aratunk életünk során minden nap. Felkelünk, tesszük egész nap azt, amit tennünk kell, mégha ér is egy kis kudarc néha minket, azért inkább győzelmeket aratunk. Félünk a nehézségektől, van, mikor fáradtak vagyunk, és ezért nehéz belevágnunk valamibe (ami pedig fontos lenne a számunkra), mert nincs hozzá elég erőnk.
Belső háború dúl önmagunkban. Főleg olyankor, mikor mást csinálunk, mint amit kellene. A megoldás a problémára csak az lehet, hogy - Csináld! El kell kezdened valahol, hogy eljuss valahová. Ez lehet, hogy nagyon szörnyen hangzik így leírva, de amikor már benne vagyunk egy probléma kellős közepén, már egyszerűbbnek tűnik, és logikusabbnak is.
Az ember változik, és a körülötte lévő környezet is. Sok mindent írtam már neked, és mindig tiszta szívvel, igaz hittel tettem mindezt. Sok minden érdekel engem, és amit érdekesnek találok, azt mindig megosztom veled is. Örülök, ha velem vagy, és mindig nagy örömmel ülök le a számítógéphez, amikor írok neked rólam, rólad és a mi kis világunkról, a világban történő eseményekről, gondolatokról.
Ahogy járok vigyázni a kisunokámra, egyre azon kapom magam, hogy a gondolatom akörül jár, hogy - mindenre és mindenkire egyformán szükség van. Leginkább amikor alszunk a kislánnyal (Ő alszik, én meg csak gondolkodom), eszembe jut, hogy minden egyes darabnak, ami a babaszobában van, megvan a maga funkciója, rendeltetése.
Utolsó kommentek