Este minden elcsendesül, a rohanó napok megállnak, és átadják magukat a nyugalomnak. Szeretem a nyugalmat, hiszen olyan sokáig voltam zaklatott. Az életem nagyobb részében csak szorongtam minden másodpercben, ezért tudom értékelni a lecsendesült estéket.
Ilyenkor este tíz órakor már az internet világában nézek körül, zenét hallgatok, mert én tévét nézni csak ritkán szoktam, idegesít a sok reklám, ami megszakítja a filmeket, nem tud ott tartani a tévé előtt. Szeretek ilyenkor elmélkedni, szeretem végigélni még egyszer a napomat, olyan jó visszaemlékezni a jó dolgokra. A rosszakat elfelejtem, mert nem visz előrébb, inkább visszahúz.
Ilyenkor szoktam titokban meglesni a család többi tagját, és szeretem kitalálni, hogy vajon milyen is lehetett az elmúlt napjuk. Akármerre is kalandozik a gondolatom, mindig oda jutok, hogy olyan jó szeretetben élni, szeretni és szeretve lenni. Azt szeretném, ha minden este olyan nyugalomban telne, mint például a mai is, amikor egy kicsit visszahúzódom, és egy kicsit egyedül is töltök egy órát körülbelül. Már írtam, hogy mindenkinek megvan a saját kis kuckója, ahová szeret visszahúzódni, és azt csinál éppen, amit szeret, ami boldoggá teszi, ami megnyugtatja.
Ilyenkor még nem várom a másnap reggelt, ilyenkor tudom átélni a jelen varázsát, élvezem, hogy azt tehetek, amihez épp kedvem van. Kellenek ilyen kötetlen órák, amikor kikapcsolódunk a világból, és csak önmagunknak élünk. Ilyenkor mindig eszembe jut a dal, amit még az óvodás gyermekeim énekeltek - "Este jó, este jó, Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó." - Azt hittem, hogy ezeket a régi gyerekdalokat el fogom felejteni, de ahogy telik az idő, úgy junak eszembe egyre jobban. Meghatottan gondolok ilyenkor a régi évekre, és visszaemlékezem minden szépre és jóra, ami csak történt velem eddig.
Jó annak, aki egészséges, de jó gyógyulni is, és segíteni a gyógyulást, megőrizni az egészségünket. Ki tudja, hogy mit hoz a holnap? Most kell kiélvezni az életet. Egyszer nyáron a férjemmel vásároltunk a bevásárlóközpontban, dobozos fagyit szerettünk volna venni, épp azon tanakodtunk, hogy melyiket vegyük meg. Azt amelyik olcsóbb, vagy azt amelyiket szeretjük is, de az jóval drágább volt. Nem volt sok pénzünk, de a férjem megszólalt - "A csudába is, ezért dolgozunk, hogy jusson az asztalra valami finom is, megérdemeljük, hogy azt vegyük meg, amit szeretünk." -, és megvettük a drágább, de finomabb fagyit magunknak. Jó ezekre a dolgokra visszaemlékezni, és egyre több hasonló megható élmény jut az eszembe ilyenkor este, amikor nyugalomban van minden, és mindenki.
Elhatároztam, hogy azt a dalt küldöm neked, amit épp akkor hallgatok, amikor befejezem ezt a bejegyzést, így hallgasd szeretettel a következő dalt, és töltsd békében az estédet. :)
Utolsó kommentek