Mennyire ki tudunk fáradni a költekezésben. A pénz nem minden, de jó, ha jól be tudjuk osztani, hogy mindenre teljen. És még lehessen egy kis tartalékunk is a szűkösebb időkre. Sokunk fejét megzavarhatja a sok kínálat, amibe nap mint nap beletoppanunk. Tudunk-e egyáltalán jól bánni a pénzzel? És ha igen, akkor nem veszítjük-e el mégis a kontrollunkat a pénz fölött időnként?
Ajándékot kapni jó, ajándékot adni még jobb. :) Régebben, mikor betegebb voltam, sajnos nem volt energiám például szépen becsomagolni az ajándékot, amit szerettem volna átadni a család többi tagjának. Most már látom, milyen nagy hiba is volt, hogy nem tudtam összeszedni magam egy kicsit. Mindenki örül, ha ajándékot kap. És egy ízlésesen becsomagolt meglepetés nagy hatással lehet szeretteinkre.
Szeretem ha egyedül vagyok néha, mert én ilyen magambaforduló típus vagyok. Sokszor megvisel, ha sokan vesznek körül, és akkor nem is tudom azt nyújtani, ami igazán én vagyok. Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal, a magányossággal. Az igaz, hogy még mindig túl sokat vagyok az interneten, ide menekülök az emberek elől. Amikor egyedül vagyok, és a kis asztalomnál ülök, első dolgom mindig az, hogy írjak a blogba, és megosszam veled ami történik velem, szeretném, ha te már nem követnéd el azokat a hibákat, amiket én sokszor elkövettem már.
Nagyon kevéssé tudunk jól kommunikálni egymással. Nagyon kevéssé használjuk az egymáshoz közeledés művészetét. Ilyenkor nagy hatalma van az érintéseknek. Az ölelés, a kedves hátbaveregetés, a közvetlen kézfogás, vagy egy olyan gesztus, ami kifejezi érzésünket a társunk felé, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy jó barátság alakuljon ki kettőnk között.
Szeretem az adventi időszakot, különösen az adventi naptárhoz fűz erősebb érzelem. Amikor eljön a december elseje, én mindig külön kívánságnaplót írok karácsonyig, minden napra. Melyik napon mit is szeretnék megvalósítani, és milyen kívánságaim is vannak a jövőt vagy éppen a mostani pillanatot illetően.
Időzavarban vagyok mostanában. Írtam napirendet, mégsem tudom tartani. Bármit is csinálok, mindig a fejem fölött összecsapnak a hullámok, és sokszor nem találom a helyem. Pedig ebből a helyzetből kilábalni csak úgy tudok, ha minden percet megbecsülök az életemben, minden napomban. Korábban kelek mint szoktam, mégsem segít, mert napközben jönnek olyan váratlan helyzetek, amiknek teret kell adni, muszáj velük foglalkozni.
"Ha az ember zaklatott életet él, minden percről számot kell adnia. Úgy érzi, muszáj kipipálnia valamit a teendők listáján, vagy a képernyőt bámulnia, a következő helyszínre loholnia. És bármennyire megosztja is a figyelmét egyre több dolog között, egy nap soha nem elég hosszú ahhoz, hogy minden tennivalónak a végére érjen." - így ír Rachel Macy Stafford, s ezt a Reader's Digest magazin egyik számában olvastam.
Fogadd sok szeretettel a következő dalokat. Legyen szép estéd! :)))
Nézd csak a képet! Milyen kevés is kell a boldogsághoz! Elég szerelmesnek lenni, s már adva van a képlet a boldogságunkhoz. Nem kellenek nagy szavak, nem kellenek bonyolult események, elég a szerelmünk odaadása, máris a mennyekben érezzük magunkat. Igaz, a kép inkább a nyarat idézi, de a lényegen nem változtat, szeretni jó, szeretni élvezet, szeretve lenni felér mindennel, amit csak kaphatunk a jó sorsunktól.
Dylan Evans - Az érzelmek című könyvében olvasom, hogy "az alapérzelmek egyetemesek és veleszületettek. Gyorsan jelennek meg, és csak néhány másodpercig tartanak." Alapérzelmeink: öröm, bánat, harag, félelem, meglepetés, undor. "Gyakran például a "boldogságot" és a "szomorúságot" is az alapérzelmek között szerepeltetik."
Utolsó kommentek