"Ha az ember zaklatott életet él, minden percről számot kell adnia. Úgy érzi, muszáj kipipálnia valamit a teendők listáján, vagy a képernyőt bámulnia, a következő helyszínre loholnia. És bármennyire megosztja is a figyelmét egyre több dolog között, egy nap soha nem elég hosszú ahhoz, hogy minden tennivalónak a végére érjen." - így ír Rachel Macy Stafford, s ezt a Reader's Digest magazin egyik számában olvastam.
Rachel Macy Stafford rájött, hogy milyen káros hatással van a lányaira az ő túlhajszolt élete. - "Így kezdtem a mondatokat: "Siess már, különben elkésünk!" Vagy így fejeztem be őket: "Mindenről lemaradunk, ha nem sietsz!" Ezzel kezdtem a napot: "Siess már azzal a reggelivel!" És ezzel fejeztem be: "Siess már az ágyba!" Jóllehet, a sürgetés mit sem gyorsított a gyereken, mégis folyton elhangzott a számból. Talán gyakrabban is, mint az, hogy "szeretlek"."
Lassítsunk! - olvashatjuk a cikkben. A lassabb tempó is erőfeszítést követel, de mindenképpen megéri, mert csodálatos dolgokról maradunk le, ha mindig csak felfokozott tempóban éljük az életünket. A szerző a cikk végén azt írja -, "Soha többé nem mondom azt: "Erre nincs időnk." Mert ezzel valójában azt mondanám: "Nincs időnk élni." - "Egyszerű volt száműzni a szótáramból a "Siess már!" -t, sokkal nehezebb volt türelemmel várni az én komótos gyermekemre. Hogy mindkettőnkön segítsek, eleinte több időt hagytam neki a készülődésre, ha valahova el kellett mennünk. Olykor bizony így is elkéstünk. Ilyenkor azzal vígasztaltam magam, hogy - vélhetően - csupán pár évig fogok állandóan elkésni, amíg kisgyermekkora véget ér."
Azt hiszem, többet nem is kell idéznem a szerzőt, érezzük, hogy miről is van szó. Próbáljunk azzal foglalkozni, ami az életben igazán fontos, hagyjuk hátra a zaklatott élettempónkat, és lassítsunk le. Figyeljük gyermekeinket, lessük meg az arcocskáikon megjelenő érzéseket, és gondolkodjunk el, megéri-e ha túlságosan is sietünk, siettetjük őket.
Valóban nincs időnk élni, vagy csak az időbeosztásunk rossz olykor-olykor, és nem akarjuk észrevenni az élet apró csodáit? Hagyjuk, hogy legyen időnk sétálni menni, és meg-megállni megnézni az érdekes bogarakat és a szép virágokat. Szánjunk elég időt önmagunkra is, de gyermekeinket se sürgessük soha, hogy már korán megtapasztalják a rohanó élettempót.
"Ahhoz, hogy igazán éljünk, tudnunk kell megállni, és élvezni a hétköznapok egyszerű örömeit. Nekem elhihetik, hiszen ezt a bölcsességet az örömteli élet egyik legnagyobb szakértőjétől tanultam." - olvashatjuk a cikk végén.
Utolsó kommentek