Amikor féltem, mindig társult hozzá több különféle érzés, mint például a zaklatottság, mások hibáztatása, tehetetlenség, irigység, kiábrándultság, olyan szinten, hogy az már kezelhetetlen volt. Utáltam félni, mégis mindig rám tört ez a kínzó érzés. Először csak kiábrándultam a világból, később egészen a sírógörcsig hatalmasodott, amin nem tudtam uralkodni.
Nehezen mondunk le olyan dolgainkról, amiket már jól megszoktunk, gyakran ismételjük is őket, szokásunkká váltak. Minden nap úgy ébredek fel, hogy most aztán tényleg ez az első nap az életmódváltásomban. De minden nap egy újabb kísértéssel fogad, számtalan csábító étellel, és a nap végére elfogy az erőm, megadom magam, és azt mondom megint, - majd holnap kezdődik a nagy nap.
Nem akartam most éjszakázni, de rákényszerültem. Van, mikor nem úgy alakulnak a betervezett dolgaink, mint azt szerettük volna. Ilyenkor mondjuk azt, hogy a - muszáj nagy úr! - nincs mit tenni ilyenkor, készen kell lenni minden helyzetre, különben megrekedünk. Egy új élet veszi kezdetét mától, olyan nagyon figyelek majd magamra, amilyen nagyon csak tudok.
Nagyon komoly 5 hónap vár rám, ugyanis áprilisban lesz a szülinapom, és addig 20 kilótól meg szeretnék szabadulni. Ha elhatároztam, akkor kutya kötelességem kitartani. Nincs több időm várni, ez az utolsó nekirugaszkodásom egy új életmódhoz. Sokat leszek fent éjszaka, sok időbe telik, míg kidolgozom a másnapi, harmadnapi terveket, étrendet, és mindennap el kell mennem gyalogolni, ami kötelező.
Megint egy könyvre hívnám fel a figyelmedet. John Selby - Érezd jól magad című könyve sokban segíthet, ha gyógyulni szeretnél. - "Ha szívünk helyes ösvényen halad, harmóniában élhetünk". A címben lévő mondat is a könyv előszavában olvasható. "... az öngyógyítás sikere ugrásszerűen megnő, amint a páciens rájön, hogy eleget szenvedett már, és kész arra, hogy megváltoztassa állapotát."
Tegnap láttam a tv-ben, hogy például ha liftben utazik valaki, akkor hajlamos azt csinálni, amit a többiek. Ha például többen vannak a liftben, és valaki felveszi a kalapját, a többiek ösztönösen ugyanezt teszik. Vagy például hárman vannak, és kettő közülük háttal áll, a harmadik társuk is "automatikusan" megfordul, és ő is felveszi ezt a testhelyzetet. Ha nem látom, nem hiszem el.
"Amit kibocsátunk a világba, nagy hatással van arra, amit visszakapunk. A legtöbb ember előtt nap mint nap megmutatkoznak ennek példái, de soha nem hozzák kapcsolatba a két dolgot."
Egy jó kis könyvet ajánlok neked, ha fontos számodra hogyan élsz, és hogyan bírkózol meg az előtted álló feladatokkal.
Van, mikor annyira felébredek éjjel, mintha kialudtam volna magam teljesen. Pedig a napi ritmust szeretném követni, azt, hogy meglegyen az alvásból is a 7-8 óra. Kifáradunk, ha nem követünk egy jól kidolgozott napi tervet. Éjfél után mindig elgondolkozom az elmúlt nap, az elmúlt hét eseményein, most például összeírtam, hogy mik a leggyengébb pontjaim, hol kell változtatnom.
Amikor elhangzik a környezetedben egy mondat, ami téged szíven üt, és hirtelen nem is tudsz reagálni rá, csak emészt a düh, hogyan is voltál olyan buta, hogy hagytad elhatalmasodni a negatív érzést, akkor kell igazán a helyzet magaslatán lenned. Sok olyan mondat létezik, ami egyből a szíved közepébe talál, és mint egy tőr, jól szíven szúr, elkezd hevesen dobogni a szíved, és képtelen vagy bármit is reagálni.
Remélem, hogy jól ébredtél, és vidáman kezdődik a napod. :) Sokszor gondolkodom, miért is romlik el a kedvünk néha, miért nem állandó a jókedvünk. Mint mindent, a hangulatunkat is tudjuk befolyásolni, és van, amikor jó is ha ezt megtesszük, nehogy a búskomorság kifogjon rajtunk.
Utolsó kommentek