"az élet nem mindig habos torta..."

Mindenki szeretne sikeres lenni, s azután még sikeresebb. Biztos van a környezetedben, akit te is elég sikeresnek tartasz ahhoz, hogy kicsit irigykedve nézd hogyan él, hogyan viszonyul az élethez. Mi lehet a titok, ami egyeseknek megadatott, és mi mit tehetünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben? Nem feltétlen a siker a boldogságunk alapvető feltétele, bár nem árt, ha egyre több sikerélményben van részünk.

Mindenki másképp éli meg a saját problémáját. Én azon munkálkodom, hogyan tudnám teljessé tenni a napjaimat. Sokszor volt, hogy hagytam, hadd sodorjon az élet, de közben rájöttem, hogy saját erőmből is sokat tudok tenni a gyógyulásomhoz. Nagy igazság, hogy az élet a legjobb és legnagyobb tanítómester. Először noszogat, hogy csináljam a dolgom, majd gyengéd figyelmeztetésekkel adja tudtomra, hogy tegyek valamit, hogy ne rekedjek meg egy alsóbb szinten. 

Belegondoltál már, hogy milyen rövid is a mi kis életünk? Sok haszontalanságot csinálunk néha, s azután csodálkozva ámulunk, miért nem megy jól a sorsunk. Sok időt butaságokra vesztegetünk, veszekedünk, megharagszunk ok nélkül, nem tudunk másnak megbocsájtani egy rosszul sikerült mondatért, és még sorolhatnám, mi mindenen aggódunk, mennyi időnket vesztegetjük el. Nagyon komolyan kellene vennünk, hogy túl rövid az életünk ahhoz, hogy csak úgy játszunk vele. 

Sokan már dolgoznak, sokan most mennek a munkahelyre, és a szerencsések épp most fordulnak át a másik oldalukra, hogy szundítsanak még egy keveset. Később őket is várja a munka, a napi feladatok sora. Ha jól ébredtél, és tudod folytatni a napodat vidáman, könnyebb dolgod van, de akkor sincs veszve semmi, ha véletlenül bal lábbal keltél, mert a rossz folyamat visszafordítható. Légy mozgásban, érezd a nyüzsgést reggelente, ahogy az alvó város feléled, mindenki tudja a dolgát, megy, dolgozik, csinálja, amit aznap kell. 

Brené Brown: Élj szívvel-lélekkel című könyvét ajánlom neked ma, olvasd szeretettel. 10 útjelző van a könyvben az önbecsüléshez. Írok pár mondatot a hátoldalról:

"Nagyon sokan nem merjük megmutatni, kik is vagyunk valójában, mert tartunk mások véleményétől, ítéletétől, félünk, hogy nem vagyunk elég jók. Ugyanakkor mindannyian ismerünk olyan sikeres embereket - ha csak hallomásból is -, akik csodálatos és inspiráló életet élnek. Az ő életük általában arról szól, hogy teljes egészében elfogadták önmagukat saját tökéletlenségükkel és sérülékenységükkel együtt."

Összefolynak néha a napjaink. Sőt! A hetek csak úgy rohannak, mintha kergetnék őket. Nincs hétköznapunk, de a legrosszabb, hogy nem áldozunk időt a pihenő vasárnapra sem. Ilyenkor kéne egy kicsit kényeztetni magunkat, és a családtagjainkat is. Hétköznap "kutyafuttában" eszünk, nem törődünk az egészségünkkel sokat, mert úgy gondoljuk, hogy lesz időnk hétvégén kipihenni magunkat. Viszont, hogy szép vasárnapunk lehessen, a pihenő időnkből kell egy keveset elvenni, mert a vasárnap megérdemli, hogy megünnepeljük.

Csodák mindig vannak, mindig voltak, és mindig lesznek. A mi dolgunk az, hogy meg tudjuk várni a megfelelő alkalmat, és hozzá a megfelelő pillanatot. A tökéletesség pillanatát. Mert van ilyen, ezt már azt hiszem sokunk megtapasztalhatta már. Az, hogy nem merünk ilyenkor cselekedni, az a bátortalanságnak köszönhető, nem vagyunk elég merészek, elég türelmesek.

Nézem az ablak alatt hogyan bújnak ki a leendő tulipánok, és nárciszok. Ez már visszavonhatatlanul annak a jele, hogy ők a győztesek, eljött az ő idejük, ők már legyőzték a telet. Voltak mínuszok, volt hó, volt eső, a virágaim mind arra használták a természet adta lehetőségeiket, hogy végül büszkén, mindent legyőzve diadalmaskodnak. S egy nap az asztalomat fogják majd díszíteni pompájukkal.