"az élet nem mindig habos torta..."

Remélem, hogy jó hangulatban ébredtél, és elindultál utadra, vagy éppen ráérsz és otthon pihensz. Persze otthon is van dolgod, s nem mindegy, hogy a munkádhoz vagy a tevékenységeidhez hogyan viszonyulsz. A környezetünk is nagyban befolyásolja hangulatunkat, ilyenkor tudd, hogy nem annak a morcos embertársadnak kell megváltoznia, aki felidegesített már kora reggel, hanem jó, ha le tudod nyugtatni saját magad, nehogy tönkremenjen a mai napod. Esetleg még a holnapi is. Nekünk kell változtatni ott, ahol éppen szükség van rá.

Szükségünk van arra, hogy szeressenek, s mi is szerethessünk. Este van már, vajon kinek hogyan sikerült a napja? Van-e rendszer az életünkben, vajon tudunk-e időt szakítani egymásra? Mindenkinek kell egy biztos pont, amire vagy akire bármikor támaszkodhat. Legyünk mi az a biztos pont, mert társunk megérdemli, hiszen nem tudhatjuk vajon mit hoz a jövő, mit hoz a holnap. Lehet, hogy elszalasztunk egy napot, vagy többet is, amikor félvállról veszünk dolgokat. Még jó, hogy társunk hamar megbocsájt, de milyen sebeket hagyunk egymásban, ha nem törődünk kedvesünkkel, és családtagjainkkal. 

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, hogy vágyom már egy jó kis tavaszi szellőre, a napsütésre, sétálni nagyokat, örülni, hogy végre megadta magát a tél. Lehet, hogy lesz még hideg, de ezek már csak az utolsó fogcsikorgatások, végül mi győzünk, és végképp letesszük a téli kabátunkat, programokat tervezünk, mert szükségünk van rá.

Mindenki szeretne sikeres lenni, s azután még sikeresebb. Biztos van a környezetedben, akit te is elég sikeresnek tartasz ahhoz, hogy kicsit irigykedve nézd hogyan él, hogyan viszonyul az élethez. Mi lehet a titok, ami egyeseknek megadatott, és mi mit tehetünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben? Nem feltétlen a siker a boldogságunk alapvető feltétele, bár nem árt, ha egyre több sikerélményben van részünk.

Mindenki másképp éli meg a saját problémáját. Én azon munkálkodom, hogyan tudnám teljessé tenni a napjaimat. Sokszor volt, hogy hagytam, hadd sodorjon az élet, de közben rájöttem, hogy saját erőmből is sokat tudok tenni a gyógyulásomhoz. Nagy igazság, hogy az élet a legjobb és legnagyobb tanítómester. Először noszogat, hogy csináljam a dolgom, majd gyengéd figyelmeztetésekkel adja tudtomra, hogy tegyek valamit, hogy ne rekedjek meg egy alsóbb szinten. 

Belegondoltál már, hogy milyen rövid is a mi kis életünk? Sok haszontalanságot csinálunk néha, s azután csodálkozva ámulunk, miért nem megy jól a sorsunk. Sok időt butaságokra vesztegetünk, veszekedünk, megharagszunk ok nélkül, nem tudunk másnak megbocsájtani egy rosszul sikerült mondatért, és még sorolhatnám, mi mindenen aggódunk, mennyi időnket vesztegetjük el. Nagyon komolyan kellene vennünk, hogy túl rövid az életünk ahhoz, hogy csak úgy játszunk vele. 

Sokan már dolgoznak, sokan most mennek a munkahelyre, és a szerencsések épp most fordulnak át a másik oldalukra, hogy szundítsanak még egy keveset. Később őket is várja a munka, a napi feladatok sora. Ha jól ébredtél, és tudod folytatni a napodat vidáman, könnyebb dolgod van, de akkor sincs veszve semmi, ha véletlenül bal lábbal keltél, mert a rossz folyamat visszafordítható. Légy mozgásban, érezd a nyüzsgést reggelente, ahogy az alvó város feléled, mindenki tudja a dolgát, megy, dolgozik, csinálja, amit aznap kell. 

Brené Brown: Élj szívvel-lélekkel című könyvét ajánlom neked ma, olvasd szeretettel. 10 útjelző van a könyvben az önbecsüléshez. Írok pár mondatot a hátoldalról:

"Nagyon sokan nem merjük megmutatni, kik is vagyunk valójában, mert tartunk mások véleményétől, ítéletétől, félünk, hogy nem vagyunk elég jók. Ugyanakkor mindannyian ismerünk olyan sikeres embereket - ha csak hallomásból is -, akik csodálatos és inspiráló életet élnek. Az ő életük általában arról szól, hogy teljes egészében elfogadták önmagukat saját tökéletlenségükkel és sérülékenységükkel együtt."