"az élet nem mindig habos torta..."

Huszonnyolc éve küzdök a depresszió ellen, amit ha a mai szememmel és a mai eszemmel nézem, akkor el kell, hogy mondjam, nagyon sok lehetőséget hagytam kihasználatlanul. Egyrészt azért, mert még fiatalon lettem beteg,(26 évesen), másrészt azért, mert tapasztalatlan voltam még sok mindenben, ami az élethez kellett. Ha visszagondolok, másképp csinálnám, csak nem biztos, hogy sikerülne. Lehet, hogy életem része az a tanulási folyamat, amin végig kell mennem, ha spirituálisan közelítem meg a depressziót, mint betegséget.

Gondolkodtál már rajta hogyan élsz? Végig gondoltad-e, hogy amit eddig elértél, az megfelel-e az elvárásaidnak? Nem azért írom, hogy kikérdezzelek, semmilyen ártó szándék nem vezet. Én középkorú vagyok, és bizony olykor - olykor végig fut a hátamon a hideg, hogy ha visszagondolok az elmúlt évtizedekre, sokszor csak a panaszkodás szólt belőlem. Nem azért, mert nagyon szerettem panaszkodni, hanem azért, mert később rájöttem, hogy volt sok ember, akit tényleg abszolút nem érdekelt, hogy én miért is vagyok beteg. Tudom, nem is tartozik rájuk, mindenki el van foglalva a saját problémájával.

Érzed mire szeretnélek biztatni? Remélem, hogy igen. Merj bevállalni mindenféle feladatot, merj kockáztatni, és merj nyerni. Érezd, hogy nyerni tudsz, és ez megéri a kockázatot, valamint a befektetett munkát. Ha valaki, akkor én aztán olyan voltam, mint a nyuszi, mindentől féltem, nem mertem emberek közé járni, ha délután volt, inkább otthon maradtam, mert valami visszatartott attól, hogy kimozduljak itthonról.

Ismered a mondást, miszerint ha két ember találkozik, és kérdezik egymástól: - Hogy vagy? - egyikőjük azt mondja: - ne is mondd! olyan sok dolgom van, hogy nincs időm arra sem, hogy beteg legyek. - Ebből a mondatból csak azt a jelentést kell figyelembe venni, illetve úgy kell értelmezni, hogy a két ember közül az egyik biztosan egészséges. Viszont a panaszkodó típushoz tartozik, ami könnyen elfajulhat akár rossz irányba is. Az én tanácsom is az, hogy légy jól, és érd el azt, hogy a sok-sok tevékenységből ki se lássál, mert akkor biztos nem unatkozol. Vagyis érd el azt, amit a mondás mond, de jó értelemben véve.

Nem vagyok egy gyors olvasó, elég lassan olvasok ki egy könyvet. De szeretem őket kidolgozni, főleg, ami nagyon érdekel. Most a célkitűzés, önbizalom növelés és a gazdagság témájában olvasok könyveket. Mivel pont olyan hamar felejtek, mint egy kis elefánt, ezért kidolgozom a könyveket, vagy éppen belefirkálok, megjelölöm azokat a részeket, amik fontosak, hogy hamar rátaláljak. Neked is ajánlom. Ne sajnáld a könyveidet, sokkal több hasznot hoz, ha jegyzetelsz bele, és sokkal könnyebb újra olvasni, vagy éppen visszaolvasni, amit bejegyeztél.

Ismerd fel a természet titkait. Ha van időd és lehetőséged, tölts minél több időt a természet adta varázslatos helyeken. Járj kirándulni rendszeresen, ha éppen nincs aki veled tudna menni, akkor vágj bele egyedül. Persze nem azt mondom, hogy most kezdj el hegyeket mászni, de ha belegondolsz, számtalan varázslat létezik, amit hagyunk elveszni. Jön egy hosszú hétvége hamarosan, már most tervezd meg, hova tudsz elmenni esetleg egyet "wellnesselni", a lényeg az lenne, hogy együtt legyél a családoddal, a kedveseddel. Jó együtt lenni! 

Az alvás nagy úr! Én legutóbb azzal a panasszal kerültem kórházba, mert nem tudtam éjjel aludni, nem tudtam kipihenni magam másnapra. Az ember nem is hinné, milyen nagy szükségünk van a nyugtató, mély alvásra, hogy fitten ébredjünk, és el tudjuk végezni a feladatainkat. Tanács: - dolgozz egész nap lelkiismeretesen, a nap végére egészségesen fáradt leszel, és biztos, hogy jön álom majd a szemedre.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én halogatom a dolgaim elvégzését rendszeresen, vagy éppen rendszertelenül. A hangsúly a halogatáson van, azon, hogy ha sokat és sokszor halogatjuk a feladataink elvégzését, akkor feltornyosulnak a teendőink egy idő múlva. Elmondom az én példámat, mert valamit ki kell okoskodnom arra, hogyan tudnék 24 órából akár 48-at is teremteni.