"az élet nem mindig habos torta..."

Gondolom, hogy te is ismered a címben említett mondatot, társasjáték formájában játszottuk kis-, és nagy korunkban is. Nekem nagyon emlékezetes, mert amíg kicsik voltunk a testvéreimmel, szüleinkkel együtt játszottuk karácsonykor főleg. Nagy élmény volt, mert végre láttam az édesanyámat, és az édesapámat is pihenni, és felszabadultan, gond nélkül kikapcsolódni. Sokat dolgoztak értünk, nem volt sok pénzünk, de mindig volt finom ebéd, vacsora az asztalon. Szeretetre neveltek, szerettem is segíteni otthon, de még így is keveset tudtam átvenni abból a tudásból, amit a szüleim tudtak. 

A mostani könyvajánlóban MARIANNE WILLIAMSON - A csodák kora című könyvét szeretném neked ajánlani. Leginkább a középkorúakhoz szól, de én azért ajánlom, mert ha beleolvasol, majd látni fogod, hogy a fiatalabb korosztály főleg kamatoztathat belőle sok mindent. Mindenkihez szól, mindenki tud magának találni benne megszívlelendő gondolatokat.

Lehetsz gazdag vagy szegény anyagilag, de az igazi kincseidet sohasem fogod elveszteni, mert a szíved mélyén őrzöd őket. És senki el nem veheti tőled, mert számukra láthatatlanok, csak te tudod mi van ott, mik rejtőznek a szíved mélyén. Ezért vagy a világ leggazdagabb embere, hiába minden arany, minden pénz, nem számít, nem az a fontos, csak te és a szeretteid a fontosak, ők adják neked meg azt a gazdagságot, amit semmilyen aranyrúd, vagy papírpénz nem tud megadni.

Huszonnyolc éve küzdök a depresszió ellen, amit ha a mai szememmel és a mai eszemmel nézem, akkor el kell, hogy mondjam, nagyon sok lehetőséget hagytam kihasználatlanul. Egyrészt azért, mert még fiatalon lettem beteg,(26 évesen), másrészt azért, mert tapasztalatlan voltam még sok mindenben, ami az élethez kellett. Ha visszagondolok, másképp csinálnám, csak nem biztos, hogy sikerülne. Lehet, hogy életem része az a tanulási folyamat, amin végig kell mennem, ha spirituálisan közelítem meg a depressziót, mint betegséget.

Gondolkodtál már rajta hogyan élsz? Végig gondoltad-e, hogy amit eddig elértél, az megfelel-e az elvárásaidnak? Nem azért írom, hogy kikérdezzelek, semmilyen ártó szándék nem vezet. Én középkorú vagyok, és bizony olykor - olykor végig fut a hátamon a hideg, hogy ha visszagondolok az elmúlt évtizedekre, sokszor csak a panaszkodás szólt belőlem. Nem azért, mert nagyon szerettem panaszkodni, hanem azért, mert később rájöttem, hogy volt sok ember, akit tényleg abszolút nem érdekelt, hogy én miért is vagyok beteg. Tudom, nem is tartozik rájuk, mindenki el van foglalva a saját problémájával.

Érzed mire szeretnélek biztatni? Remélem, hogy igen. Merj bevállalni mindenféle feladatot, merj kockáztatni, és merj nyerni. Érezd, hogy nyerni tudsz, és ez megéri a kockázatot, valamint a befektetett munkát. Ha valaki, akkor én aztán olyan voltam, mint a nyuszi, mindentől féltem, nem mertem emberek közé járni, ha délután volt, inkább otthon maradtam, mert valami visszatartott attól, hogy kimozduljak itthonról.

Ismered a mondást, miszerint ha két ember találkozik, és kérdezik egymástól: - Hogy vagy? - egyikőjük azt mondja: - ne is mondd! olyan sok dolgom van, hogy nincs időm arra sem, hogy beteg legyek. - Ebből a mondatból csak azt a jelentést kell figyelembe venni, illetve úgy kell értelmezni, hogy a két ember közül az egyik biztosan egészséges. Viszont a panaszkodó típushoz tartozik, ami könnyen elfajulhat akár rossz irányba is. Az én tanácsom is az, hogy légy jól, és érd el azt, hogy a sok-sok tevékenységből ki se lássál, mert akkor biztos nem unatkozol. Vagyis érd el azt, amit a mondás mond, de jó értelemben véve.

Nem vagyok egy gyors olvasó, elég lassan olvasok ki egy könyvet. De szeretem őket kidolgozni, főleg, ami nagyon érdekel. Most a célkitűzés, önbizalom növelés és a gazdagság témájában olvasok könyveket. Mivel pont olyan hamar felejtek, mint egy kis elefánt, ezért kidolgozom a könyveket, vagy éppen belefirkálok, megjelölöm azokat a részeket, amik fontosak, hogy hamar rátaláljak. Neked is ajánlom. Ne sajnáld a könyveidet, sokkal több hasznot hoz, ha jegyzetelsz bele, és sokkal könnyebb újra olvasni, vagy éppen visszaolvasni, amit bejegyeztél.