"az élet nem mindig habos torta..."

Van, hogy nagyot fordul velünk a világ. Olyan történik, amit beterveztünk magunknak, vagy csakúgy előfordul, de ez általában mindig pozitív megnyilvánulás. Nézzünk pár ilyet. Elvitték a lottóötöst? Vagy, kisbaba születik a családban. Felvettek az egyetemre. Letettem a műszaki vizsgát, vezethetek autót. Jól szerepeltem egy sportversenyen. Megtanultam úszni, karate edzésre járok. Kipróbáltam a szörfözést. Megtanultam folyékonyan beszélni angolul. 

Volt idő, mikor nem szívesen néztem a tükörbe, nem is voltam szép látvány, kisírt szemekkel és legörbült szájjal. Ilyenné alakított a depresszió, és ami még hozzájött, hogy volt, hogy napokig nem beszéltem senkivel. Vártam, hogy jobban legyek, de ez sehogy sem akart sikerülni. Pedig az úgy van, hogy addig nem szabad kijönni a fürdőszobából a reggeli rutin közepette, amíg valami szépet nem fedezünk fel önmagunkon. 

Sok minden szép van a világon! Csodálatos dolgokkal vagyunk körülvéve. Már csak ha a természeti kincseinkre gondolok, már akkor megbizsergeti a szívemet valami megfoghatatlanul szép érzés. Mennyi mindent meg lehet csodálni a mi kis országunkban is, vétek nem felfedezni őket. Ha teheted, nézz körül te is, járd be az ország szép vidékeit. Rengeteg gyönyörű táj vár felfedezésre minden nap.

Hát, nem fázunk, az biztos! Még este 9 óra magasságában sem fázunk! Erre szoktuk mondani viccesen, hogy legalább nem kell fűteni! :) Ha így vesszük, akkor ugye minden nézőpont kérdése. Te mit csinálsz ebben a nagy melegben? Tűröd, vagy kipróbálsz különböző trükköket? Valamit kezdenünk kell a kialakult helyzettel, különben a végén, ha rámegy a türelmünk, idegesek leszünk, nem is olyan sokára. Most nem megyek bele a részletekbe, hogy miért is van ilyen meleg ilyen sokáig, inkább beszélgessünk vidámabb dolgokról.

A gimiben tanultunk pszichológiát. Én imádtam ezt a tantárgyat, nem mintha értenék hozzá, de mindig is vonzott ez a téma. Most a viselkedést tanulmányozom, nagyon érdekel ugyanis, hogy a betegségem hatására miért és hogyan változott meg az én viselkedésem, az emberekhez való viszonyom. Izgalmas olvasni róla, és próbálom megfejteni önmagamat, valamint a célom az, hogy javítsak a kommunikációmon és a betegséghez való mindennapi hozzáállásomon.

Este van már. A legtöbben meghitt családi körben töltik ilyenkor már az idejüket, lassan aludni térünk, hiszen olyan hamar eljön majd a reggel, hogy még csodálkozni is alig tudunk ezen. Így estére a szívünk megnyugszik, bármi is történt a nap során, szeretettel gondolunk rá, még akkor is, ha kénytelenek voltunk tanulni belőle. A reggeli készülődésnél azért sokat sejtető mosollyal indultunk az utunkra, hiszen sok szép elvárásunk is volt ettől a naptól.

Mondd csak! Boldognak érzed magad? - Vajon mikor érezzük boldognak magunkat? Ha szeretsz és érzed, hogy téged is szeretnek, az azt hiszem, maga a boldogság! Ha jó napod van, ha jól érzed magad, ha jó hangulatban vagy, az is maga a boldogság! Amikor boldog vagy, szinte meg sem tudod fogalmazni mit is érzel ilyenkor. Olyan kellemesen harmonikus minden körülötted, hogy nem is szeretnéd, hogy ez az érzés elmúljon. De elmúlik, mint minden, ez is elmúlik egy időre, átadja más érzéseknek a helyét.

Láttad a Lopott idő című filmet? Csak azért jutott eszembe ez a film, mert mostanában mindig kifutok az időmből, semmire sem jut úgy igazán. Tényleg? Mi történne, ha elfogyna az időnk? Mi lenne, ha mint a filmben is, idővel tudnánk időt vásárolni, vagy mi történne, ha csak olyan kiváltságosok rendelkeznének több idővel, mint a gazdagok és a szegényeken csattanna ismét az ostor?

Sokféle nézet van arról, hány nap múlva rögzül egy-egy szokás az életünkben. Már én is sok helyen sokfélét olvastam erről, más-más nézetek vannak. Az viszont biztos, ha rögzül egy szokás, akár jó, akár rossz szokás, azt nagyon nehéz már megváltoztatni. Ez inkább ugye a rossz szokásoknál nem jó, hiszen egy porcikánk sem kívánja, hogy tele legyünk rossz szokásokkal. És ráadásul a rossz szokások sokkal könnyebben rögzülnek és hamarabb, mint egy hasznos jó szokásunk.