Van, hogy nagyot fordul velünk a világ. Olyan történik, amit beterveztünk magunknak, vagy csakúgy előfordul, de ez általában mindig pozitív megnyilvánulás. Nézzünk pár ilyet. Elvitték a lottóötöst? Vagy, kisbaba születik a családban. Felvettek az egyetemre. Letettem a műszaki vizsgát, vezethetek autót. Jól szerepeltem egy sportversenyen. Megtanultam úszni, karate edzésre járok. Kipróbáltam a szörfözést. Megtanultam folyékonyan beszélni angolul.
Ezek nem kis dolgok. Azt szokták erre mondani, hogy ez már nem kispályás dolog! Ezeknek a dolgoknak értékük van, tettünk azért, hogy ezek mind sikerüljenek az életünkben. Van, hogy az életünk jó része rámegy valamire, amit nagyon szeretnénk megvalósítani. Vagyis, tanulunk, küzdünk, fejlődünk, és újra meg újrakezdünk dolgokat egészen addig, amíg eredményesek nem leszünk. Hogyan tudjuk fogadni ezeket az élethelyzeteket? Bizonyos határon túl már veszélyes is lehet a túlzott önbizalom? Egyáltalán hogyan tudjuk kezelni a minket ért pozitív változásokat?
Nyilván mindenki örül, ha valami jó történik vele. Repdesünk a boldogságtól, és titokban számítottunk is a sikerre, hiszen épp ezért tettük le azt a bizonyos vizsgát, vagy azért edzettünk, hogy szuperül teljesítsünk ott, ahol számítanak ránk. Szavakat tanultunk, mondatokat alkottunk és megtanultunk szépen angolul beszélni. Ezek mind időt és energiát igényeltek, s mi mindent félretéve gyakoroltunk, ismételtünk, hogy jól szerepeljünk. Hétről hétre egyre jobbak lettünk, s a végén kíváncsian vártuk az eredményt.
Amiket felsoroltam, azok mind pozitív élethelyzetek, de az, hogy ezeket elértük, még nem a teljes garancia arra, hogy a folytatás is hasonlóan jó lesz. Elértünk egy szintet, de ahhoz, hogy jól tudjunk teljesíteni, alkalmazni is tudni kell a tudásunkat. Lehet, hogy megkaptuk a jogsit, de még az elején nagyon gyakorlatlanok vagyunk mindenben. További gyakorlás kell, hogy a végén egy jó tempóban tudjunk haladni az autópályán vagy biztonságosan tudjunk előzni. Szinte életünk végéig szükséges a tanulás, a gyakorlás, az ismétlés. Csak ekkor mondhatjuk el magunkról, hogy mindent megtettünk azért, hogy az életünket okosan és bölcsen éljük. Nem állhatunk meg a siker küszöbén, tovább kell mennünk és egyre inkább kell fejlődnünk, hogy gyakorlottak legyünk mindenben. Ha már úgy megy minden körülöttünk, hogy nem kell azon gondolkodnunk, melyik is a kuplung vagy a fék az autóban, és már a hátunk mögött van sokévnyi gyakorlat, akkor mondhatjuk el, hogy jól vezetünk, jók vagyunk benne. És minden mással is így van ez, nincs kivétel. Semmi sem pottyan csak úgy az ölünkbe, mindig meg kell tennünk érte a szükséges lépéseket.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek