Neked is van úgy, hogy nem jön össze semmi? Bármit próbálsz csinálni, pocsék nap lesz belőle, és hiába várod azt, hogy jó kedved legyen, messze elkerül mindenféle jó dolog. Mit tudsz csinálni eközben, hogy átéled a szörnyűséget, vagy mit tudsz csinálni, hogy a napod végére azért meg legyél elégedve magaddal?
"Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi." (Szabó Magda) -, most találtam rá erre az idézetre, és elgondolkodtam rajta, a múltamon, eszembe jutottak azok a percek, napok, évek, amikor mindent magam mögött akartam hagyni, de szerencsére volt még annyi erő bennem, hogy mindig újrakezdtem valahol az életemet. Pár szó csak ez az idézett mondat, és milyen sokat jelent annak, aki olvassa!
Nem is olyan egyszerű megjegyezni valamit. Sok minden kell hozzá. Van ugye, amit jól meg tudunk jegyezni magunknak, és van, ami mindjárt kiröpül a fejünkből, mihelyt másra gondolunk. Pláne még ha vissza is szeretnénk valamikor idézni magunknak, amit egyszer megjegyeztünk! Nézel egy filmet, tudod ki a főszereplő, de bizony most hirtelen nem jut eszedbe a neve, gondolkodnod kell, és még így sem biztos, hogy sikerülni fog.
"A bátorság nem más, mint egy másodpercig visszatartani a félelmet." /Franklin Delano Roosevelt/ - Ugye milyen sokat tesz egyetlenegy másodperc?! Máris nem a félelem az úr, átadja a helyét a bátorságnak. Tényleg, csupán ennyi kell ahhoz, hogy a figyelmed másra terelődjön, ne ragadj le rossz, negatív sémáknál, és máris boldogabbnak érezheted magad. Egy kedvesen kifejezett gondolat a fenti idézet, kicsit bohókás, mégis jól kifejezi a lényeget. :)
Nem minden papsajt! -, szokták mondani, és ez így is van, ami azt jelenti kb., hogy nem lehet mindig jó dolga az embernek. Ezért írtam címnek, hogy túl kell élni a nehézségeket is. Sokkal több jó pillanatot élhetnénk át, mint azt tesszük valójában, de nem mindig figyelünk eléggé önmagunkra. Sok nehézséggel is találkozunk életünk során, és lehet, ezeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint azt megérdemelnék. Változtassunk egy kicsit ezen a két dolgon és máris szebben ragyog ránk a napsugár és jobb napokat élhetünk át. De mit tegyünk?
Olyan jó néha hülyéskedni, bolondozni, nem gondolni semmire, arra, hogy minek mi lesz a következménye, élni gondtalanul, és viccelődni, humorizálni, meg mindenféle butaságon gondolkodni, olyasmin, ami csakúgy hirtelen jut az eszünkbe. Olvasd csak a következő kis humoros mondatot! - "Én már láttam ezt a filmet, csak másról szólt." (Graffiti) -, ilyenkor önkéntelenül is elnevetjük magunkat, még azok is elmosolyodnak ezen a mondaton, akiket egyébként alig lehet megnevettetni. Szóval, jó hülyéskedni egy kicsit, kilépni a megszokott kerékvágásból, kicsit másfelé menni, mint amerre az eszünk visz, inkább arra megyünk ilyenkor, amerre a szívünk húz.
Sok mindent raktároz el az agyunk. Napról napra, évről évre egyre gyűlik benne a sok információ, az, amiket megtapasztaltál eddig életed során. Ha nem figyelsz oda eléggé, sok mindennel nem fogsz tudni mit kezdeni. Ez olyan, mint amikor nem dobod ki a sok ruhád közül azokat, amiket már réges régen nem hordasz. Ragaszkodsz hozzá, mert emlékek fűznek hozzá, szereted őket, sajnálod kidobni, és ezért egy idő után a szekrényedben már káosz uralkodik, nem férsz el, nincs már több hely semmire.
Nincs még vége a nyárnak, a sok szép napsugárnak, volt melegünk, meg elegünk, de mindig jól éreztük magunkat, ez volt a lényeg. :) Amikor nyaralsz, mindent könnyebben veszel, gondolom, hogy ezt érzed te is, és próbálsz eszerint is élni, annyi, de annyi sok szép felfedezni való van a közeledben, amit nem érdemes veszni hagyni, hogy tényleg luxus lenne, ha ezek a szép pillanatok mind veszendőbe mennének.
Vége lett a nyaralásnak, de azért nem mindennek, van, ami pedig még csak most kezdődik el. Jó volt, szép volt, de minden véget ér egyszer, ez ellen nem tudunk semmit sem tenni. Alakul az életmódváltásom is végre, már nagyon vártam, hogy elérjek oda, hogy legyen bennem hajlandóság is hozzá. Most már van, és ezt a lehetőséget már nem szeretném kiengedni a kezeim közül. Hajrá! :)
Nagyon sokáig nagyon sokszor jutottak az eszembe fájdalmas emlékek, olyanok, amiket korábban fel sem tudtam dolgozni. Ez nagyon kellemetlenül érintett mindig és mindig olyankor jöttek elő a fájdalmas pillanatok, amikor a legkevésbé hiányoztak, amikor nem tudtam velük mit kezdeni. Ma már derűsen nézek az életem elé, a napjaim mindig vidámak, maximum a nagy melegtől vagyok néha ingerlékenyebb, de ez természetes dolog.
Utolsó kommentek