Húú, de késő van! vagy, Túl korán talán, de az az egy biztos, hogy itthon vagyok, hazaérkeztem! :) Van egy kis aranyos idézet: - "Mindenütt jó, de mindig elzavarnak!" -, ezt csak azért írom, mert tényleg jó hazaérkezni valahonnan, bármerre is jár az ember lánya. Itthon vagyok, és már aludtam is, csak felébredtem most, és eszembe jutottál! :)
Tapasztalatból írom le a fenti mondat igazságát, mert életem során már annyi gond és baj jött felém, hogy bátran állíthatom, hogy ez így van. Mindig, mindenben persze vannak kételkedők, de ha belegondolunk, beláthatjuk józanul, hogy tényleg minden bajt meg lehetne előzni, ha csak egy kicsit is figyelnénk erre.
Szerintem, nem kell túl sok ahhoz, hogy örülni tudjunk bárminek is. És ez így is van rendjén, nem is lenne jó, ha ez megváltozna. Szereted te is a szépet és a jót, és ezek a csodák mindig jelen vannak az életünkben. A szépséget pedig fel lehet fedezni, ha egy kis ráérzőképességed van. Úgyhogy nincs is miért panaszkodnunk emiatt.
Nemsokára hazautazom, végetért egy fantasztikusan szép időszak, ami már nagyon hiányzott a szívemnek és a lelkemnek. Remek napjaim voltak és nagyon igyekszem, hogy ugyanilyen csodás napok várjanak rám ezután is. Sok-sok szépet gyűjtöttem a szívem kis zugába, és mind a mi szép és jó, azt majd mind továbbadom neked, mert neked is meg kell ismerni vagy fel kell eleveníteni az ehhez hasonló élményeidet.
"Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz
pihenni.
Elég, ha munkahelyedre lassan
és kényelmesen haladsz és néha
megállasz, hogy egy fát, egy virágot vagy
egy madarat megnézz.
Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a
padon, mint amennyit előre szántál
magadnak.
Mert szépen süt a nap (...)
Elég, ha minden hetedik napon nem
dolgozol semmit, csak örvendesz annak,
hogy élsz és hogy szép a világ, amiben
élsz."
/Wass Albert - Te és a világ)
"A szívem mélyén egy dallam szól,
Mint csillagok, melyek az égen ragyognak.
Te vagy a fény, mely utamat világítja,
A szerelem, mely örökké éltet, és hajtja.
"Mindig legyen egy kedves szavad!
Ha nincs is semmid, amit adhatnál,
egyvalamid mindig lesz: egy kedves szavad.
Azt nem lehet elhagyni, vagy kölcsön adni.
A kedves szó, az az egyetlen, amit magadban
lehet tartani és bárkinek, akinek szüksége
van rá, oda lehet adni. Lehet vele marasztalni,
bátorítani, vagy éppen vigasztalni. A kedves
szóhoz nem kell sem pénz, sem vagyon. Csak
te kellesz hozzá, és hogy akard másnak adni,
de nagyon! Mert a kedves szó többet ér
mindennél, s gyógyítóan hat a lélekre, szinte
minden embernél."
(Lippai Marianna)
Mindenkiben megtalálhatod a szépséget, azt a szépséget, ami őbenne rejtőzködik, csak figyelj jól és tárd ki a szívedet. Azt már tudod, hogy a szíved sosem hazudik. Mindig az igazat látod a szíveden keresztül. A szépség mulandó, de azért szeretjük ha szépek vagyunk, és azt is szeretjük ha mások is szépnek látnak minket. Egyszerűen szépnek lenni jó dolog! :) Ugyanígy van ez a belső szépségünkkel is, szeretjük ha szép a lelkivilágunk, és ha kedvesek vagyunk vagy éppen segítőkészek tudunk lenni. Sok-sok szép belső tulajdonságunk van, ezért beszélgessünk róla egy kicsit.
Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor döntenünk kell valamiben. El kell döntenünk, hogy megálljunk, visszanézzünk, vagy tovább haladjunk-e életünk során? Nagyon sokan vagyunk, akik sokszor nézünk vissza a múltba, és azt figyelembe véve döntünk a további teendőinkről. Sokan vannak, akik nem néznek hátra egy mérföldkőnél, ők egyenesen haladnak előre az útjuk során. És sokan vannak, akik megtorpannak és megmaradnak a jelenlegi állapotuknál, nem akarnak egyelőre új vizekre evezni.
"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."
- Wass Albert -
Utolsó kommentek