Tapasztalatból írom le a fenti mondat igazságát, mert életem során már annyi gond és baj jött felém, hogy bátran állíthatom, hogy ez így van. Mindig, mindenben persze vannak kételkedők, de ha belegondolunk, beláthatjuk józanul, hogy tényleg minden bajt meg lehetne előzni, ha csak egy kicsit is figyelnénk erre.
Kezdjük ott, hogy a bajok forrása általában a figyelmetlenségünk, a nemtörődömségünk, a nem odafigyelésünk. Nehéz helyzetekben, ha kicsit is elgondolkodunk a megoldáson, megtalálnánk a megfelelő megoldást a bajainkra, csak foglalkozni kellene ezekkel egy kicsit. Ami azt illeti, pont itt van a hiba, hogy nem vesszük a fáradtságot és elodázzuk ezt a feladatunkat, így belefutunk sokszor a zsákutcába. Pedig lenne kiút a számunkra, csak nem mindig törődünk ezzel, nem mindig foglalkozunk ezzel a kérdéssel. A gyógyulásnál is pont így van, megelőzhető lenne sok betegség, ha kellő figyelmet tanúsítanánk iránta, a megelőzésre, az egészségünkre. Amikor beteg vagy, abban a szent pillanatban az jut az eszedbe, hogy hogyan is kerültél ilyen helyzetbe. De az a baj, hogy csak eddig merünk elgondolkodni, tovább már nem.
Sok baj forrása szokott lenni a meggondolatlanságunk. Ez egy fontos mondat, ezért jó, ha megjegyzed magadnak! Nem figyelünk oda a vészjósló jelekre, csak amikor már tényleg nagy a baj, akkor esünk kétségbe. Mondok egy példát, ebből jobban megérted.
Nekem, amikor már érzem, hogy valami nem stimmel az életemben, egyből megváltozik a hangulatom, szinte egyik pillanatról a másikra. Ebből már a sokévi tapasztalat alapján tudhatnám, hogy közelít a betegségem, csinálnom kell valamit, különben magával sodor és nem vagyok elég felkészült a fogadására. De én még mindig azt csinálom, hogy kivárok, hátha valamilyen csoda folytán meg sem jelenik a rossz dolog az életemben, és ez sosem válik be, így mindig, minden esetben át kell élnem a fájdalmas pillanatokat. Van, amikor hamar kilábalok ebből a helyzetemből, de van, amikor még csak nem is tudom ésszel felfogni milyen nagy a baj ilyenkor. Pedig vannak jelek, amiket észre is veszek. Egy rosszul elsült mondat, egy figyelmetlen tekintet, vagy egy olyan hozzáállás, ami nem helyénvaló. Mégis mindig belefutok a csapdába és még csak nem is sejtem, hogy mi fog kisülni az egészből. Szóval ez nem jó megoldás, nem jó hozzáállás, mert megelőzhettem volna a betegségem kialakulását én is.
A figyelem, a törődés önmagunkkal, jelentős szerepet kell hogy kapjon az életünkben. A másokba vetett bizalom, a hit, az egészséges életvitel nagyban segít, hogy minden helyzetben megtaláld a segítséget a magad számára. Figyelj mindig magadra! Minden helyzetben! Ebben nincs kivétel, mert ha csak egyszer is hibázol, máris rosszra fordulhat az életed.
Minden baj megelőzhető, mert tudunk okosan gondolkodni, és ki tudjuk választani a jót a sok rossz közül, és erre tudunk építkezni. Ha bármilyen furcsaságot észlelsz magad körül, máris el kell gondolkodnod, hogy mi ebben a zavaró tényező? Mi hátráltatja a fejlődésed és mi az, amitől nem tudsz előrehaladni az utadon? Ha ezekre a kérdésekre megtalálod a választ, ezerszer könnyebb a dolgod, mintha csakúgy hagyod sodorni magad az árral. Mindig gondold át az életedet, hogy miben tudsz segíteni magadnak, és mi az, amiben nem.
Egy idézettel zárom ezt a bejegyzést, olvasd szeretettel:
"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell, s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy." (Márai Sándor)
Utolsó kommentek