Van egy általános gyakorlat, amit mindannyian szoktunk csinálni, amikor kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi bánt minket, mi az, amiben nem tudunk döntést hozni. Ez egy mindennapos gyakorlat, te is alkalmazod, mindenki, aki csak egy kicsit is törődik önmagával.
Keresd meg a kiskuckódat, ahol általában egyedül szoktál lenni, és olyan alkalmat keress, amikor nem zavar semmi. Hunyd le a szemed, és kezdj el gondolkodni, merengeni, hagyd, hogy az érzéseid vezessenek. Mindig állapítsd meg, hogy most nyugodt vagy-e vagy feszültebb, és hagyd, hogy jöjjön bármilyen érzés, ami épp felbukkan nálad. Egy ideig szép nyugodtan fognak jönni a gondolataid, de amikor olyan gondolat jön, ami a szívedben egy kis nyilallást hagy, vagy nagyot dobban a szíved, akkor az az érzés, az a gondolat foglalkoztat téged most nagyon, és emiatt nem tudsz még előrelépni, mert még nem oldottad fel magadban ezt az érzésedet. Ezzel kell megbirkóznod, ezt kell megoldanod, hogy ne legyél feszült. Ha ezt elhanyagolod, legközelebb újból megérint ez az érzés, ez a gondolat, és újból neki kell veselkedned, ha el akarod ezt fojtani. De nem szabad elfojtani, mert akkor megrekedsz, és nem tudsz tovább lépni. Nagyon egyszerű ez a kis gyakorlat, lehet, túl egyszerűen is írtam le, de a lényeg látható belőle, mert ami foglalkoztatja a tudatunkat, azt nem lehet csakúgy a szőnyeg alá seperni, mert mi látjuk meg a kárát. Sokszor szeretnénk elhallgattatni ezt a kis szívdobbanást, amit érzünk, mert sokszor nem esik jól az, amit érzünk, és nehéz megoldani a gondunkat. De akkor járunk jól, ha mindennek a végére járunk, és tudatosítjuk magunkban, hogy milyen érzéseket nem tudunk még jól feldolgozni. A csendes hely sokban segíti, hogy minél hamarabb megtaláljuk a keresett érzéseinket. A gyógyulásunk is ilyen ütemben halad majd, mert minél több érzéssel békülünk meg, annál stabilabbak tudunk lenni. Ez a gyakorlat nagyon egyszerű, de bármikor alkalmazható, még akkor is, ha csak kevés időnk van erre. Mindenképpen segíti a gyógyulásunkat, mert tudatosul bennünk, hogy mit is érzünk, és képesek leszünk ehhez erőt is meríteni önmagunkból. Nem szabad elmenni kezeletlen érzelmek mellett, olyan hamar rá lehet jönni mi foglalkoztatja épp a tudatunkat, hogy érdemes erre egy kis időt áldozni. Az egész sokszor nem tart tovább, mint öt-tíz perc, de amit elérünk vele, az sokban befolyásolja a mindennapi hangulatunkat. Próbáld ki, azt hiszem, már te is gyakoroltad ezt a kis elmélkedést.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek