"az élet nem mindig habos torta..."

Mindennap jön az e-mail fiókomba bibliai útmutatás, nagyon szeretem olvasni őket, mindig bátorítanak, erőt adnak már kora reggel a napomhoz. A címet is az egyik bibliai tanításból vettem és megpróbálom visszaadni, amit írtak benne. Az egész bibliai tanítás ma arról szólt, hogy észreveszi-e valaki a fáradozásainkat, amit napról napra teszünk? Van-e valaki, akinek feltűnik az igyekezetünk?

Mindig is az őszinte beszéd híve voltam, és akármilyen rossz érzés is volt néha hallani nekem az őszinte igazságot, mégis én úgy gondolom, hogy csakis ez vezet el a megoldáshoz, bármilyen problémád is van életed során. Persze van a túlzott őszinteség is, amikor már annyira ragaszkodsz a nyílt beszédhez, hogy ezzel másokat megbántasz. Sokszor nehéz ezt észrevenni, én még ebbe is belefutottam amikor nagyon beteg voltam, szörnyen kínos érzés és az eredmény félreértés, félreértik azt, amit mondani szeretnél. De ha tiszta szívből mondod, amit kigondoltál, akkor nincs semmi félnivalód.

A minap megnéztem Teréz Anyáról egy filmet, az életéről szólt. Nekem is van könyvem róla, és a filmet végigsírtam, mert el sem tudtam képzelni, hogy egy ilyen törékeny asszony milyen csodálatos dolgokat vitt végbe a világban. Egyszerűen soha nem tiltakozott semmi ellen, a bosszút, a haragot messze kerülte, és olyan példaértékű élete volt, amit sok mindenki megirigyelhetne tőle.

Ma van a névnapom. Lehet, tudtad, vagy sejtetted, egy régebbi bejegyzésben már utaltam rá egy kicsit. Ünneplőbe öltöztettem a szívemet és a lelkemet, pedig a névnapokat nem mindenki ünnepli meg jól, mert úgy hiszi, hogy csak egy kis ünnep ez. Én mégis ünnepelek, mert szeretem ezt az áprilisi hónapot, már csak azért is, mert a szülinapom is ekkor van, ebben a hónapban. Igaz, már a hónap végefelé járunk, de mivel vasárnap is van, így ezt a napot mindenkinek külön is meg kell ünnepelnie, meg kell tisztelnie egy kicsit, szerintem, hiszen a Jóistentől kaptuk, ez a pihenőnapunk is egyben.

Mindig is amolyan szenvedős típusú voltam. Helyesbítek, mert nem mindig, csak a betegségem kezdete óta, de azóta aztán tényleg! Ezen kell változtatnom ahhoz, hogy a mindennapokat boldogabban élhessem meg. De miért is szenvedünk? Miért hagyjuk, hogy annyira szenvedjünk, ráadásul sokszor ok nélkül? Nem tudom én erre a választ, mert ugye pont én vagyok az, aki mindig ostorozza önmagát olyankor is, amikor arra pedig semmi szükség nincsen.

Ha nagyon szeretsz valakit, mit teszel? Természetesen kényezteted, örülsz, hogy az életed része lehet, és vidám vagy, boldog, olyan érzésekkel vagy teli, amik mind örömöt hoznak az életedbe. És ez így van jól, így helyes, mindenki hasonlóan reagál ha szeret valakit, ha szerelmes. Nem is szeretnéd, hogy ez a harmónia, ez az összhang bármikor is elromoljon, megteszel mindent azért, minél többet legyetek együtt, és ezernyi szép pillanatban részesüljetek.

Mindig is úgy véltem, hogy kedves természetem van, meg volt is régebben, ennek ellenére nem tudom, hogy időnként mi bújik belém, de pont ellenkezőleg viselkedek, mint azt szeretném. Ebből adódóan volt már több nézeteltérésem a társaimmal, amit annak tudok be, hogy túl makacs természetem van, és ragaszkodom olyan dolgokhoz, amikhez pedig máskor nem szoktam, és nem is kéne most sem. Olvasom a Bibliát, és itt álltam meg rövid időre, amit a címben is olvashatsz, a szeretetnél, mert mindig ide lyukadok ki, ha épp rossz lapokat kapok a jó sorsomtól. 

Bármilyen negatív dologgal találkozol életed során, a napod során, figyelj jól arra, hogy valami csalafintaság rejtőzködik mögötte. Én is most belekerültem egy ilyen negatív spirálba, amiről jól tudom, hogy én okoztam magamnak, de vállalom is érte a felelősséget. Amióta ezen gondolkodom, kezdek rájönni, hogy valamilyen csalóka fintor rejtőzik minden negatív életesemény körül, ezt kellene mindig hamar észrevenni és akkor lehet, kevesebb bonyodalommal megúsznánk őket.