
Mindig is amolyan szenvedős típusú voltam. Helyesbítek, mert nem mindig, csak a betegségem kezdete óta, de azóta aztán tényleg! Ezen kell változtatnom ahhoz, hogy a mindennapokat boldogabban élhessem meg. De miért is szenvedünk? Miért hagyjuk, hogy annyira szenvedjünk, ráadásul sokszor ok nélkül? Nem tudom én erre a választ, mert ugye pont én vagyok az, aki mindig ostorozza önmagát olyankor is, amikor arra pedig semmi szükség nincsen.









Utolsó kommentek