Sokaknak nehéz megélni az ünnepeket, mert egyedül vannak, nehéz egyedül boldogulniuk, nehéz átélni azokat az érzéseket, amik ilyenkor a felszínre kerülnek. Jó, ha van mellettünk valaki, akiben megbízhatunk, akire mindig számíthatunk, akinek adunk a szavára, akiben megtaláljuk azt a bizalmat, amire nekünk most épp szükségünk van.
Ilyentájt vetünk számot az elmúlt évünkkel, mit tartottunk belőle fontosnak és mit haszontalannak esetleg. Én, amikor így visszagondolok az elmúlt egy esztendőre, mindig nagy bölcsen megállapítom, hogy - igen! Lehetett volna másképp is, és akkor lehet, hogy jobban jöttem volna ki egy-egy helyzetből. - De nem így történt, úgyhogy jobb ha nyugiban átértékelem azt, amit esetleg hozzátehettem volna még a történtekhez, és még bölcsebben arra jutok mindig minden ilyen értékelésnél, hogy abban a helyzetben, akkor, azt, és nem mást voltam képes megtenni.
Jön a szeretet ünnepe, és megannyi értéket fedezünk fel benne is, magunkban is, meg a barátainkban is, a családunkban, a kedvesünkben, a szeretteinkben. Meg kell becsülnünk ezeket az értékeket, hiszen nem mindig tudjuk jól értelmezni, amit kapunk a jó sorsunktól.
Minden rossz ellenére, amit csak beképzel az ember lánya magának, a végére azért mindig össze szokott jönni, hogy minden jól sül el, minden a helyére kerül, és minden mindig a legnagyobb rendben lesz. Sajnos, nálunk is a kisunoka beteg lett, a kis picur még küzd a lázzal, de nagyon reménykedünk, hogy minél hamarabb túl lesz a nehezén és együtt tudunk ünnepelni.
Az életünk egyik legcsodálatosabb és legmélyebb érzése a szeretet. Ez a varázslatos erő összeköti az embereket, melegítő sugarakat küld az életünk minden szegletébe, és olyan értéket ad, amely túlmutat az időn és a téren. A szeretet valódi művészet, egy olyan festmény, amelyet szívünk ecsetjével alkotunk meg.
Le merem fogadni, hogy már eléggé izgulsz te is ahhoz, hogy minden összezavarodjon körülötted. Izgulsz, hogy jól sikerüljön majd a karácsonyi ebéd és vacsora, és izgulsz, hogy mindenki megtalálja az örömét ebben a szép és csodálatos ünnepben. Ez nem baj, én is pont így vagyok vele! :)
A Karácsony "az Úr születése", amellyel Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékezünk, a kereszténység talán legszebb ünnepe. Én mindig egy kicsit elpityeredem ilyenkor, sőt, már a készülődés pillanataiban is, mert olyan megható ünnep a szeretet ünnepe. Eszembe jutnak a régi emlékek, amikor még én voltam kicsi és őrült kíváncsisággal vártuk, hogy vajon mit is hoz majd a Jézuska a fa alá.
Akár akarom, akár nem, most kénytelen vagyok szünetet parancsolni magamnak az írásban, készülődöm én is lelkesen a karácsonyra. Legközelebb körülbelül január közepén tudok érdemlegeset írni, addig mi is ünneplünk itthon a családdal. :)
Nagyon sok év telt el, mire tudtam változni, tulajdonképpen egy folyamatos változás történt, ahogy telt az idő, úgy alakultam én is a jó irányba. Ránézésre senki sem tudja megmondani, hogy én beteg vagyok, sokan csodálkoznak is, amikor megemlítem.
Van, hogy visszaemlékezem a régi kórházban töltött időkre és sokszor eszembe jut, hogy volt például egy szobatársam, akinek eltűnt a gyűrűje (sok lopás volt a kórházban, nem mindenre derült fény). Én annyira lelkiismeretfurdalásos lettem, azt hittem, hogy engem okolnak, rólam hisznek fals dolgokat.
Utolsó kommentek