"az élet nem mindig habos torta..."

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat,

ami meglibegteti a függönyöket,

és úgy kúszik elő,

mint a fűben rejtőző 

vadvirágok titkos illata.

Tuti gimi c. film

---

Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)

Emlékszem, mennyire nyugodt voltam, mikor legelőször kerestem a kórházi leletemmel a neurológiát. Azért voltam annyira nyugodt, mert azt körülbelül tudtam huszonhat évesen, hogy miért is járnak oda az emberek. Némi feszültséggel küszködnek (gondoltam akkor), vagy azért, mert fáj a fejük valamitől. Az igazi megdöbbenés akkor jött, amikor kiderült, hogy az én leletes papírom nem a neurológiára szól, nem oda kell kontrollra bejelentkeznem, hanem a pszichiátriára. Persze még ekkor sem döbbentem meg teljesen, mert fogalmam sem volt, mi is az a pszichiátria.

Életünkben számos szomorú percet élünk át. Még akkor is így van ez, ha egyébként az életünk rendben van. Nehéz ezt érezni a szívünkben, hiszen minden egyes szívdobbanás ilyenkor fájdalommal jár, beleremegünk a sors kegyetlen játékába, és szinte semmire sem vagyunk képesek ezekben a helyzetekben. Csendbe burkolózunk, és szótlanul tűrjük, hogy az életünk most uralkodjon felettünk.

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy

felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? - Azt kérdeztem, milyen színű a

szomorúság?

- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.

- Az álmoknak is van színe?

- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány? 

- A magány az ibolya színét viseli.

- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy

magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.

Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?

- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.

- Na és a szerelem?

- A szerelem színe a telihold.

- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

(Alkyoni Papadaki)

---

(az idézet a citatum.hu oldalról való.)

Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)

Nem tudod kitépni a szívedet a helyéből, ha fáj. Olyan rémisztően fáj, olyan rettenetesen sajog, és nem tudsz mit tenni ellene. És azt sem tudod, hogy fog-e valamikor is enyhülni ez a fájdalom. Mégis élned kell, tovább kell menned az utadon, ami rád vár. Minden egyszerre jut most az eszedbe, minden emlék szinte egyszerre akarja, hogy észrevedd és tudod, hogy egy idő után majd kimerülsz, mert már mindent végigéltél, mindent megtettél, ami csak tőled tellett.

Az időt most észre sem veszed, pereg előtted, halad, siet, rohan, és te nem tudod már követni. Megállsz és elgondolkodol. Mit tehetnél most, amikor az idő gyorsabb volt nálad, és lehagyott, elsietett melletted, és nem kímélte a szívedet. Hagyod, hogy történjenek a dolgok úgy, ahogy most történni tudnak, de te most nem tartasz lépést az élettel, megállasz és elgondolkodol. Mit tudtál volna még tenni, hogy másképpen történjen a sors, mint ahogy történt? A szíved tiszta, őszinte, és fájdalommal van teli. Mégis, egy idő után megadod magad, és a Jóisten szeretetéből merítesz, hozzá fordulsz, hozzá fohászkodsz, ő az, aki enyhíteni tudja most a szívedben lévő fájdalmadat. 

A pillanatokban varázserő nyugszik. Minden egyes pillanatban varázserő lakozik. Mindig fordulópontot hoznak el a számodra. Mindegyik pillanatban esélyed van új módon gondolkodni. Meglátni azt a sok mindent, amit felkínál a számodra. A hitet, a bizalmat, a szeretetet, a figyelmet, a nyugalmat, a megnyugvást. 

"Az embernek előbb maga mögött kell hagynia a múltat, csak akkor mehet tovább." (Forrest Gump c. film)

Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)

Minden elmúlik, mint az álom

Elröpül, mint a vándormadár,

Csak az emlék marad meg a szívben,

Halványan, mint a holdsugár.

Friedrich Schiller

---