"Ha az ember zaklatott életet él, minden percről számot kell adnia. Úgy érzi, muszáj kipipálnia valamit a teendők listáján, vagy a képernyőt bámulnia, a következő helyszínre loholnia. És bármennyire megosztja is a figyelmét egyre több dolog között, egy nap soha nem elég hosszú ahhoz, hogy minden tennivalónak a végére érjen." - így ír Rachel Macy Stafford, s ezt a Reader's Digest magazin egyik számában olvastam.
Fogadd sok szeretettel a következő dalokat. Legyen szép estéd! :)))
Nézd csak a képet! Milyen kevés is kell a boldogsághoz! Elég szerelmesnek lenni, s már adva van a képlet a boldogságunkhoz. Nem kellenek nagy szavak, nem kellenek bonyolult események, elég a szerelmünk odaadása, máris a mennyekben érezzük magunkat. Igaz, a kép inkább a nyarat idézi, de a lényegen nem változtat, szeretni jó, szeretni élvezet, szeretve lenni felér mindennel, amit csak kaphatunk a jó sorsunktól.
Dylan Evans - Az érzelmek című könyvében olvasom, hogy "az alapérzelmek egyetemesek és veleszületettek. Gyorsan jelennek meg, és csak néhány másodpercig tartanak." Alapérzelmeink: öröm, bánat, harag, félelem, meglepetés, undor. "Gyakran például a "boldogságot" és a "szomorúságot" is az alapérzelmek között szerepeltetik."
Amikor féltem, mindig társult hozzá több különféle érzés, mint például a zaklatottság, mások hibáztatása, tehetetlenség, irigység, kiábrándultság, olyan szinten, hogy az már kezelhetetlen volt. Utáltam félni, mégis mindig rám tört ez a kínzó érzés. Először csak kiábrándultam a világból, később egészen a sírógörcsig hatalmasodott, amin nem tudtam uralkodni.
Nehezen mondunk le olyan dolgainkról, amiket már jól megszoktunk, gyakran ismételjük is őket, szokásunkká váltak. Minden nap úgy ébredek fel, hogy most aztán tényleg ez az első nap az életmódváltásomban. De minden nap egy újabb kísértéssel fogad, számtalan csábító étellel, és a nap végére elfogy az erőm, megadom magam, és azt mondom megint, - majd holnap kezdődik a nagy nap.
Nem akartam most éjszakázni, de rákényszerültem. Van, mikor nem úgy alakulnak a betervezett dolgaink, mint azt szerettük volna. Ilyenkor mondjuk azt, hogy a - muszáj nagy úr! - nincs mit tenni ilyenkor, készen kell lenni minden helyzetre, különben megrekedünk. Egy új élet veszi kezdetét mától, olyan nagyon figyelek majd magamra, amilyen nagyon csak tudok.
Nagyon komoly 5 hónap vár rám, ugyanis áprilisban lesz a szülinapom, és addig 20 kilótól meg szeretnék szabadulni. Ha elhatároztam, akkor kutya kötelességem kitartani. Nincs több időm várni, ez az utolsó nekirugaszkodásom egy új életmódhoz. Sokat leszek fent éjszaka, sok időbe telik, míg kidolgozom a másnapi, harmadnapi terveket, étrendet, és mindennap el kell mennem gyalogolni, ami kötelező.
Megint egy könyvre hívnám fel a figyelmedet. John Selby - Érezd jól magad című könyve sokban segíthet, ha gyógyulni szeretnél. - "Ha szívünk helyes ösvényen halad, harmóniában élhetünk". A címben lévő mondat is a könyv előszavában olvasható. "... az öngyógyítás sikere ugrásszerűen megnő, amint a páciens rájön, hogy eleget szenvedett már, és kész arra, hogy megváltoztassa állapotát."
Tegnap láttam a tv-ben, hogy például ha liftben utazik valaki, akkor hajlamos azt csinálni, amit a többiek. Ha például többen vannak a liftben, és valaki felveszi a kalapját, a többiek ösztönösen ugyanezt teszik. Vagy például hárman vannak, és kettő közülük háttal áll, a harmadik társuk is "automatikusan" megfordul, és ő is felveszi ezt a testhelyzetet. Ha nem látom, nem hiszem el.
Utolsó kommentek