"Amit kibocsátunk a világba, nagy hatással van arra, amit visszakapunk. A legtöbb ember előtt nap mint nap megmutatkoznak ennek példái, de soha nem hozzák kapcsolatba a két dolgot."
Egy jó kis könyvet ajánlok neked, ha fontos számodra hogyan élsz, és hogyan bírkózol meg az előtted álló feladatokkal.
Van, mikor annyira felébredek éjjel, mintha kialudtam volna magam teljesen. Pedig a napi ritmust szeretném követni, azt, hogy meglegyen az alvásból is a 7-8 óra. Kifáradunk, ha nem követünk egy jól kidolgozott napi tervet. Éjfél után mindig elgondolkozom az elmúlt nap, az elmúlt hét eseményein, most például összeírtam, hogy mik a leggyengébb pontjaim, hol kell változtatnom.
Amikor elhangzik a környezetedben egy mondat, ami téged szíven üt, és hirtelen nem is tudsz reagálni rá, csak emészt a düh, hogyan is voltál olyan buta, hogy hagytad elhatalmasodni a negatív érzést, akkor kell igazán a helyzet magaslatán lenned. Sok olyan mondat létezik, ami egyből a szíved közepébe talál, és mint egy tőr, jól szíven szúr, elkezd hevesen dobogni a szíved, és képtelen vagy bármit is reagálni.
Remélem, hogy jól ébredtél, és vidáman kezdődik a napod. :) Sokszor gondolkodom, miért is romlik el a kedvünk néha, miért nem állandó a jókedvünk. Mint mindent, a hangulatunkat is tudjuk befolyásolni, és van, amikor jó is ha ezt megtesszük, nehogy a búskomorság kifogjon rajtunk.
4. Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által:
5. Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.
Ma egy kicsit bolondos nap van, előttem elszaladt egy fekete macska reggel, de én mindezt szerencsésnek tartom. Amiről írni akarok, az inkább az, hogy ha létezik ilyesmi, mint az otthoni "házi sárkány", akkor tegyünk ellene, hogy mihamarabb megszűnjön. Vagyis ne legyünk kicsit sem féltékenyek a társunkra, vagy csak annyira, amennyire az még egészséges.
Sokszor csinálunk minden mást, minthogy önmagunkat ápolnánk. Pedig erre van a legnagyobb szükség időnként. Elviszi az időnket az állandó készenlét, amikor is meg kell felelnünk az elvárásoknak, saját magunk elvárásainak, és azt hisszük, hogy mások elvárásait is nekünk kell teljesíteni. Nem jut idő önmagunkra. Ha először "rendbetesszük" a saját házunk táját, vagyis csak azzal törődünk, amivel mi szeretnénk, nem azzal, amit mások várnak el tőlünk, sokkal több időnk lesz, és sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak leszünk.
Nehéz meglátni néha az életben azt a sok szépet, amit nekünk tud adni. Van, hogy elmegyünk olyan események mellett, amik sorsdöntőek a számunkra. Pedig vannak percek, amiket ha elmulasztunk, azok már sosem jönnek újból elénk. Lehet, hogy nem vesszük észre azt, ami nyilvánvaló a számunkra, elsikkadunk fontos dolgok mellett. És mikor rádöbbenünk, hogy mit is veszítettünk, szomorúak leszünk, mert tehettünk volna másképp is.
Van egy film, aminek ez a címe, hogy - Álmomban már láttalak -, és nekem épp ez jutott eszembe, mert sokszor álmodom veled. Nappal gondolkodom sokszor, vajon ki is vagy te, aki mindig visszatérsz hozzám, és elolvasol egy-két bejegyzést ebből a blogból. Valamilyen hasonlóság biztosan van közöttünk, vagy legalább is megérintett téged egy-két szó, gondolat, amiről írok. Sokszor álmodom veled, meg kell, hogy mondjam, és mindig jóérzés fog el, mert érzem, hogy nem vagyok egyedül a nagyvilágban.
Sajnos a betegségem velejárói már régóta a kényszergondolatok. Küzdök velük mint a sárkánnyal, de időről időre visszatérnek, és nem tudok tenni ellenük semmit. Jön magától, és csak akkor múlik el, ha sikerül elterelnem valamivel a gondolatomat. Nehéz kezelni, és azt hiszem, nem vagyok egyedül ebben a helyzetben.
Utolsó kommentek