Legalább is azt hisszük, hogy időből van a legkevesebb, egészen addig, amíg meg nem tanuljuk, hogyan is kell vele jól bánni. Meg kell szelidítenünk, a közelébe kell kerülnünk, ki kell ismernünk, és észre kell tudni vennünk, hogy van elég időnk mindenre ha jól beosztjuk. Amire nem jut, arra lehet, hogy nem is érdemes erőt tartalékolnunk, lehet, hogy nem is érdemes vele foglalkoznunk. Mindenképpen hatékonyak kell, hogy legyünk, a legkevesebb idő alatt a legtöbb érdemleges dolgot kell tudnunk megtenni. Persze nem szabad siettetni semmit. Mindennek megvan a maga ideje. Meg kell tudnunk tanulni várni a legmegfelelőbb pillanatra, de ha eljő ez a pillanat, akkor nem szabad tovább halogatni semmit, itt az idő, cselekednünk kell.
Mostanában kevesebbet hallom azt a mondatot, hogy - épp ráérek, gyere át, beszélgessünk egy kicsit! - Nem is vesszük észre, mit is veszítünk, ha nem figyelünk egymásra, sőt, nem figyelünk saját magunkra sem. Akármilyen kevés időnk is van, arra mindig kell, hogy jusson belőle, hogy a barátainkkal és saját magunkkal is törődjünk egy kicsit. És főleg a gyermekeinkre kell több időt áldoznunk, mert olyan hamar felnőnek, csak a végén vesszük észre, hogy jó lett volna ha többet vagyunk együtt.
Lassan, lassan vége lesz majd a télnek, jön a tavasz az ő nagy eleganciájával. Ki tudtuk-e pihenni magunkat az elmúlt hónapokban annyira, hogy teljes erőbedobással induljunk neki, hiszen a tavasz egy nagy varázsló, mindenkinek elrabolja a szívét, akár akarjuk, akár nem. Ledobjuk magunkról a nehéz téli kabátot, s vele együtt ledobjuk magunkról a tél minden nehéz percét. Azokat a perceket, amikor borúsabb volt a kedvünk. Van-e időnk meginni a reggeli csésze kávét vagy teát, van-e időnk még otthon maradni egy kicsit a családdal, mielőtt elkezdődne a napi munkánk?
Időnkből van a legkevesebb. Vagy talán csak azt hisszük. Egyszer kell csak jól nyakon csípni, és megtanulni jól bánni az időnkkel. Nem lehet semmi annyira sietős, hogy a boldog perceinket ne tudjuk kiélvezni. Még este kell áldoznunk arra időt, hogy végig gondoljuk, másnap mivel töltjük az időnk nagy részét. Még ha a munkánk el is veszi tőlünk a napunk jó részét, a maradék időnket osszuk be úgy, hogy minden boldog percünk benne legyen. Nézzünk csak jól körül időnként, s észrevesszük, hogy ki van épp rászorulva, hogy törődjünk vele egy kicsit. Megéri a befektetés, hogy mindennap teszünk valami jót egymással, egymásnak. Áldozzunk a drága időnkből a barátságra, a szerelemre, és a szeretetre, áldozzunk minden nap annyit a szeretteinkre, amennyit csak tudunk. Lepjük meg egymást olykor-olykor egy kis meglepetéssel, épp azzal, hogy jut időnk egymásra, s ne gondolkodjunk sokat ha arról van szó, hogy együtt lehessünk azzal, akit a legjobban szeretünk.
Küldök neked egy jó kis dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek