Mindenkinek a saját élete a legfontosabb. Ezt hiába is próbálnánk tagadni, ez így van, és ez nem merő önzés a részünkről, így vagyunk kitalálva. Hiába is mondanám, hogy nekem mások élete is ugyanolyan fontos, nem hinnél nekem, mert a cselekedeteimmel és már a gondolataimmal is az ellenkezőjét bizonyítanám neked. És amennyire természetes ez, annyira nehéz elhinni, de így van.
Olvasok most egy könyvet, azt hiszem, pont nekem szól, pont rólam szól, még ha nem is minden van benne úgy, mint az én életemben, mégis nagyon magamra ismerek benne sok mindenben. Már most az elején érzem és tudom, hogy végig kell olvasnom, mert most pont ez a könyv hozza el a számomra a felszabadulást. Az, hogy időnként gyötrődöm az érzelmeimmel, az az én gondom kell hogy legyen, nekem kell megküzdenem velük, és ez a könyv rávilágít arra, hogy nehogy azt higgyem, hogyha elérek egy bizonyos szintet az életemben, ott nem lesznek akadályok, félelmek, megoldatlan problémák. Pont hogy újra és újra neki kell veselkednem egy-egy feldolgozatlan élményemnek, és addig kell vele foglalkoznom, amíg csak bánatot okoz a lelkemnek, csak azután mondhatom el, hogy felülkerekedtem rajta. És még ezután sincs semmi garancia arra, hogy ne fussak bele megint egy ugyanolyan csapdába.
Az elmúlt időszakban nagyon megszenvedtem, hogy az érzelmeim rabja vagyok időnként, és ez addig fog tartani, ez a szenvedésem, amíg tényleg hagyom, hogy az érzelmeim irányítsanak, amíg nem javítok az énképemen, amíg nem tudom szeretni önmagamat annyira amennyire csak képes vagyok rá, amennyire hagyom, hogy mások irányítsák az életemet. Úgyhogy egy nagy önértékelési folyamat következik most nálam, és még jó, hogy lesz erre időm is, mert különben ismét az önmarcangolásnál kötnék ki. Lehet, mások, mások élete eddig jobban foglalkoztatott, mint az én saját kis életem, és ez hiba volt az én részemről, mert nem hagytam sem időt, sem lehetőséget magamnak arra, hogy valójában ki tudjak bontakozni. Ha már mindenkinek a saját élete a legfontosabb, akkor most én is így teszek, és megpróbálok törődni magammal egy kicsit, hogy jobban tudjak majd később segíteni én is másoknak. Lehet, én is túl elfogult voltam mások életével kapcsolatban, és nem jutott időm saját magamra, nem vettem észre, hogy csúszok lefelé a gödörbe, ahonnan én nemigen tudtam sosem egyszerűen csakúgy fittyet hányva mindenre kimászni. Túlaggodalmaskodtam mindent, és rá kell hogy ébredjek, más út is van előttem, és lehet, fel kell adnom olyat az életemből, amit pedig nagyon-nagyon imádtam, de a sors úgy rendeli most, hogy nincs elég erőm ehhez, ezért mást kell helyette keresnem, olyan valamit, ami majd pótolni segíti ezt az űrt, ami marad utána. Nem is tudom még most, hogyan is kezdjek hozzá, de ez a mostani könyv talán segíteni fog nekem ebben. Valamit egyedül kell megoldanom, amiben senki másra nem támaszkodhatok. Nehéz eset vagyok, mert nagyon makacs a természetem, és ez vissza szokott ütni, és nem is kicsit üt, hanem olyan nagyot, ami mindig megállásra kényszerít. Könnyű lenne ugye ilyenkor azt mondani, hogy szabaduljunk meg a makacsságunktól, és akkor már könnyebb lesz az életünk, csakhogy ez nálam egyelőre még nem működik elég jól. Épp ezért kell egy kis szünet ahhoz, hogy rátaláljak az igazi énemre, arra, aki valójában vagyok, és akit tudok én is szeretni úgy istenigazából. Mert amíg önmagam ellen vagyok, addig nem tudok egy lépést sem tenni előre. Tehát a lecke most jól fel van adva nekem, de sok szeretettel olvasom a könyvet is, és ugyanilyen sok szeretettel igyekszem a jövőmet is irányítani majd. Ha nagyon el vagy keseredve valamiért, gondolj mindig arra, hogy foglalkozz önmagaddal egy kicsit, mert lehet, pont te magad vagy az, aki erre rászorul. Találj ki bármit, ami felvidít, találj a magad számára vidám és okos dolgokat, olyanokat, amik megédesítik a szívedet és a lelkedet. És ha le kell is mondanod egyelőre valamiről, ne hidd, hogy örökre elvesztetted, mert lehet, hogy mindig is a részed volt, a tiéd volt, csak ezt nem tudtad eddig észrevenni. Vedd észre a csodákat az életedben, törődj önmagaddal, mert amíg saját magaddal te sem vagy tisztában, addig mindig te fogod meginni az egésznek a levét. Ezt sohse hagyd, mert nem érdemled meg, tartsd magad te is annyira fontosnak magadat, mint másokat szoktál, és foglalkozz egy kicsit te is önmagaddal, hogy később elmondhasd, hogy az élet szép, és élni érdemes. :)
Remélem én is újult erővel térek vissza majd az utamból. Mindig is lesznek akadályok az életünkben, nem kerülhetjük ezt ki, de az nem mindegy, hogy ezekből az akadályokból mennyivel kell szembenéznünk, és hogy egyáltalán szembe merünk-e nézni velük. Vagy önmagunkkal, mert sokszor saját magunk vagyunk a bánatunk okozói. Ezért kell törődni mindig magunkkal, mert mindenkinek a saját élete kell, hogy legyen a legfontosabb, csak akkor tud majd törődni ő is másokkal szeretettel. Tudj változtatni, ha kell, tudj megbocsájtani, ha kell, tudj szembenézni saját magaddal, ha kell, és tudj őszintén élni, mert csak így jutsz el odáig, hogy fel merd vállalni azt a sok mindent, amivel eddig találkoztál életed során. Ha sikerülni fog mindez, te leszel majd a legboldogabb ember a világon, hidd el! :)
Hallgass meg egy dalt, s ne menj sehová, olvass te is sokat, és bízd magad nyugodtan a Jóistenre, ő majd eligazít téged az élet útvesztőjében! :)
plusz egy ráadásdal, csak neked! :)
Utolsó kommentek