Vagy túl késő van már, vagy túl korán még egy bejegyzést írni ilyenkor, hiszen még csak most múlt el nemrég éjfél, de mindenképpen jó ha észrevesszük, hogy újra itt van a hétvége, szombat van és ha szerencsénk van, akkor ilyenkor azt tesszük, amihez épp kedvünk van. Miénk az idő, mi gazdálkodunk vele, osszuk be hát jól, és élvezzük, amit ki tudunk hozni belőle.
Azért is írok, hogy elmondjam, nemsokára kis szünetet fogsz tapasztalni a blogban, ezt még most ebben a pillanatban nem tudom, hogy mennyi idő lesz, de egy jó ideig nem leszek internetközelben, ezért esélyem sem lesz írni neked. De mindig mindent bepótolunk, és remélem, hogy én is újult erővel térek vissza hozzád. Ez a szünet lehet, hogy csak két hét lesz, de lehet, hogy két hónap, ezt még most megjósolni sem tudom. Addig is olvasd a blogot, ha lesz kedved, keress érdeklődésed szerint a bejegyzések között, és majd amikor visszatérek (mert mindig visszatérek!), mindenféléről lesz szó, ami csak a képzeletünket elkápráztatja. Nem pihenőre megyek, nem nyaralni megyek, nem megyek kórházba sem, úgyhogy ami mondanivalóm van és lesz, azt majd közösen megbeszéljük, amikor sikerül újra bekapcsolódnom az írásba. Egyszerűen nem leszek internetközelben, ezért nem tudok írni neked.
Van Gandhinak egy idézete, amit most leírok:
"Élj úgy, mintha
ma lenne az
utolsó napod.
Tanulj úgy,
mintha örökké
élnél."
Sokszor olvasom ezt az idézetet, és mindig elgondolkodtat. Főleg az idézet második fele, amiben a tanulásra biztat. Bizony, nem adhatjuk fel csakúgy a tanulást, nem vonhatjuk ki magunkat a forgalomból, és nem fordíthatunk egyszerre hátat mindennek. A tudás hatalom, és erről nem mondhatunk le csak úgy egyszerűen, mindent semmibe véve. Mindig csodáltam, hogyan lehet pár szóban kifejezni egy egész életet, egy egész életciklust, és jó ha megfogadjuk ezeket a tanácsokat, mert az életünket tehetjük vele boldogabbá, és harmonikusabbá. Mindig szerettem tanulni. Az, hogy mikor mit fogad be a tudatunk, az sok mindentől függhet. Most, így éjnek évadján biztosan nem kezdenék bele nyelveket tanulni, már fáradt az eszem hozzá, nem tudok úgy koncentrálni, mint amikor még reggel volt és tegnap. De a tanulást mindenkinek meg kell szeretnie, hiszen így bővül a tudásunk, így leszünk egyre tapasztaltabbak és egyre bölcsebbek is talán.
Ha most az idézet első felére figyelünk, arra, hogy éljünk úgy, mintha ez a nap lenne az utolsó napunk, lehet, kicsit el is érzékenyülünk, főleg, ha már nem vagyunk annyira fiatalok. De tényleg! Csak így éri meg élni, mindent beleadva, mindent kihozva magunkból, mindenért megküzdve, eredményesen, jól és feltétlenül vidáman. Próbáld a saját szemszögedből nézni ezt az említett idézetet, rá fogsz jönni, hogy mennyire jól van az egész megfogalmazva. Az elmúlás és az örökkévalóság kettőssége jól szimbolizálja, mennyire vagyunk esendőek, és mennyire nem foglalkozunk önmagunkkal sokszor. Semmibe veszünk fontos dolgokat és olyasmikkel törődünk, amire semmi szükségünk nincsen. Meg kellene találni az egyensúlyt az életünkben, csak így lesz boldog és vidám életünk. Ezt a következő mondatot is nemrég olvastam: - " Az utad arra vezet, amerre örömmel mész." - Ezt megcáfolni sem lehet és nem is érdemes, hiszen csak akkor találjuk meg a boldogságunkat, ha oda olyan gyönyörűséges út vezet, amin jó végigmenni, amin jó járni, amerre tényleg szívesen vesszük az irányt. Ezekkel a szavakkal hagylak most magadra kicsit, lehet, hogy még tudok írni egy-két bejegyzést a távollét előtt, majd kiderül ez is nemsokára. Addig is Légy jó!..., és élvezd az életedet! Találd meg az utad során mindazt, amire csak kíváncsi vagy, és formáld kedvedre a napjaidat! Nemsokára találkozunk úgyis, akkor majd elmondom, hogy én hogyan is tudtam kiaknázni ezeket az elkövetkező napokat. :)
Hallgass meg egy dalt, és éld vidáman az életedet mindenkor! :) éés, húzd a nyakadba a takarót, mert már lassan fél kettő lesz! :) Aludj jót! Álmodj szépet! :)
Utolsó kommentek