A szó lehető legszorosabb értelmében írom le ezt az előbbi mondatot. Sokszor lehet az idő minden jónak elrontója, viszont ha akarjuk, a legjobb barátunkká fogadhatjuk. Nem csak arra gondolok, hogy írjunk napirendet minden egyes napra, mert ez megkönnyítené az életünket.
Volt már olyan, hogy csak fél perc hiányzott, hogy elérd az utolsó buszt aznap? De lehet, hogy voltál már olyan helyzetben is, mikor a buszvetető megvárt, mert látta, futsz, hogy elérd az ajtót, felszállhass, és hazaérhess végre.
Végig gondoltad-e olyankor, hogy mi lett volna, ha nem vár a sofőr, megy a dolgára, hiszen ő is siet haza? Valószínű, hogy mérges lettél volna, de azon eltöprengtél-e már, hogyan változtatta meg az életedet ez a kedves gesztus?
Nem harcolni kell az idő szorításában, lazábbra kell engedni a gyeplőt, és egy úgynevezett „puffer” időt kell hagynod magadnak minden napra, vagy esetleg minden egyes feladat elvégzése után. Ezt a „puffer” időt én is könyvben olvastam, annyit jelent, hogy plusz perceket, félórákat ütemezel be magadnak arra az esetre, ha kifutnál az időből.
Tervezz okosan! Hagyj magadnak egy pillanatnyi időt mindig, hogy kifújhasd magad, felkészülhess a következő munkára! Ez mindig meghálálja magát. Próbáld ki, hatásos lesz, garantálom.
Utolsó kommentek