Voltál már mélyponton? Nagyon valószínű, hogy sokan közülünk már megtapasztalták ezt a rossz érzést. Fel tudunk-e állni a padlóról ilyenkor, vagy búnak eresztjük a fejünket, és magunkba roskadunk-e? Nyilván fel kéne tudnunk kapaszkodni a mélypontról, de hogy ez hogyan sikerül, és ráadásul milyen hamar tudunk kilábalni a zűrös helyzetből, ez nagyon változó.
Ilyenkor ha tudsz, csak magaddal törődj, ne érdekeljen a külvilág zaja, ez a pár óra, vagy pár nap,(amíg feldolgozod az érzést) kijár neked. Néha kicsit erőltetned kell majd, hogy mosolyogni tudjál. Én tegnap tapasztaltam hasonlót, kimerültem, feltornyosultak az események, és ugyan volt segítségem megoldani a problémámat, de én haragudtam, hogy nem tudom egyedül megoldani, amit kell egy nap. Azután hirtelen ötlettől sugallva gondoltam egyet, vettem egy nagy levegőt, és meg tudtam köszönni annak, aki segített, hogy gondolt rám, észrevette, hogy bajban vagyok.
Gondold át a helyzetet, ha úgy érzed, most zűrzavaros minden körülötted. Keress választási lehetőségeket, majd a legjobbat válaszd ki, és cselekedj! Ahogy bocsánatot kérni is nehéz olykor mástól, úgy nehezen jönnek a szavak, ha ki kellene mondani azt, hogy - "köszönöm, hogy segítettél!"
Sose keseredj el, segítség a legváratlanabb helyről jöhet, hát bízz ebben is, de vedd a saját kezedbe az irányítást, így hamarabb átlendülsz a rossz érzésen. Hagyd, hadd teljen az idő, épp annyi időre van szükséged ilyenkor, mint amennyi helyrehoz a letargiából. Csak magaddal törődj ez alatt a pár nap alatt, később be tudod hozni, ha lemaradtál valamivel, de most csak magadra van szükséged. Vonulj vissza egy kicsit, s értékeld át a helyzetet. Agykontrolozz, vagy olyat csinálj, amit szeretsz, ez biztos felvidít majd.
Utolsó kommentek