Életünkben nagyon sokszor van úgy, hogy akarva, akaratlanul megsértünk valakit. Erről szól ez a bejegyzésem. Csak magamból indulok ki mindig, amikor példákat említek, nem mást szeretnék bántani.
Volt nálam többször úgy, és azt hiszem, hogy lesz is, amikor csak gondolatban haragudtam másra, de az bizony nagyon sokáig tartott. Főleg az, amíg azután elmúlt, és sikerült feldolgozni az érzést, ami kialakult utána. A címben írt mondatot éreztem magamon szóról szóra, annyira legyengítette az állapotomat, a szervezetemet, hogy szinte megbénított. Az történik ilyenkor, hogy én szeretném ha teljesülne a vágyam, de nem jön össze a dolog. Addig "hergelem" emiatt magamat, míg már menthetetlen a helyzet, és egyre rosszabb fázisba kerülök.
Ha te is éreztél hasonlót, azonnal hagyd abba azt a tevékenységet, amit éppen csinálsz, mert egy hatalmas váltás kell ahhoz, hogy kijöjj a letargiából. Nagyon nehéz másba belekezdeni, ha éppen még módunk sincs rá, hogy megtegyük. Addig kell próbálkozni, míg szép lassan feldolgozod a haragot, vagy a rossz érzés keltette hangulatodat. Ha nem teszed meg, tényleg magadra fogsz maradni, nem lesz már aki hamar tudna segítségedre sietni, mert épp te nem hagyod.
Gondold el, mi történne, ha ez mind nem a gondolatodban történik, hanem ki is nyilvánítod akaratodat, ami rosszul sül el, mert éppen félreértik, nem úgy, ahogy azt te mondtad. A helyzet szinte helyrehozhatatlanná válik.
Nem uralhatja félelem az életedet! Ne ess át a ló túloldalára! Mások is annyira bíznak benned, mint te önmagadban! Bízz ezért saját megérzéseidben, s ha kell, hallgass, ha viszont a helyzet úgy kívánja, mondd ki a véleményed, s ne félj! Te magad teremted saját életedet.
" Az ember tanulja meg azt, hogy se túl lassan, se túl gyorsan nem szabad élni. "
Utolsó kommentek