A 90-es években ismerkedtem meg az agykontrollal, a testkontrollal, a természetgyógyászattal és felfedeztem hogy ha mozgok, tornázok akkor utána jobb lesz a kedvem, nincs az az állandó letargia. Megismertem Margitkát a „természetgyógyászt”. Nem volt ő képzett természetgyógyász, de mindig tanult a tudásához és tudott hatni az emberekre. Hozzá jártunk, hogy alkalmazzon valamilyen terápiát aminek nincs mellékhatása és gyógyulni lehet tőle. Margitkától hallottam először az agykontrollról és még egy magnókazettát is lehetett rendelni tőle, hogy otthon is tudjunk relaxálni. Sokszor feküdtem az ágyon teljes letargiában, állandó feszültséget éreztem ami egy pillanatra sem múlt el.
Egyszer, ahogy a gyerekek szobájában az emeletes ágy tetején „relaxáltam”, éreztem 20-30 másodpercre hogy teljes nyugalom áraszt el. Aztán elmúlt. Fél évnek kellett eltelnie, hogy újra átérezzem ezt a nyugalmat. Mindig rövidebb és rövidebb idő telt el, így javulgattam de általában még azért inkább voltam rosszul, mint jól. Viszont felcsillant a remény, hogy talán nem is rossz irányba terelődik a betegségem, inkább javul még ha lassan is. Mára már egészen jól vagyok, de most már modernebb a gyógyszeripar is, jobb, hatásosabb gyógyszerek vannak és hamarabb is hatnak. Elkezdtem gyógyteákat inni és ez a jó szokásom a mai napig megvan. Nagyon hiszek bennük, van ami méregteleníti a szervezetet, van ami nyugtat, van ami gyulladáscsökkentő és így tovább. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Addig addig romlott az állapotom néha, hogy ez már a munkám rovására ment, nem tudtam minőségi munkát végezni. Felmondtam, jött a munkanélküliség és dolgozni már képtelen voltam. Leszázalékoltak, rokkantnyugdíjas lettem. Nehezebben éltünk, volt hogy kellett segély is több évig, kevés volt a pénzünk. Jobban én sem lettem mert hol két hetente, hol félévente, hol meg havonta lettem rosszul. Mindig akkor jöttek rám a rosszullétek mikor csak ügyelet volt a kórházban, hétvégén. Nagyon rossz érzéseim voltak, több betegséggel élni egyszerre nehéz volt. Volt hogy neki akartam menni a folyónak vagy Szociális otthonba akartam költözni, hogy ne idegesítsem a családomat a betegségemmel.
Végül mégis úgy alakult, hogy még mindig együtt van a kis családunk, én igyekszem, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek amit tudok. Ők mindenben mindig csak segítettek, sajnos visszaeső betegségem van, időnként lehet számítani rá hogy rosszabb állapotba kerülök. Sajnos nem tudtam kihasználni a fiatalság összes előnyét, temperamentumát mert épp a 20-as éveim közepén lettem beteg és csak az 50-es éveimben lettem jobban úgy, hogy én is azt tudom mondani, tudok már nevetni magamon ha épp arra van szükség. Sajnos a négy fal szorításából nehezen lábalok ki, többet kéne menni emberek közé.
Volt időszak mikor a Bibliához fordultam segítségért. Az az időszak jó volt, jól is éreztem magam addig míg át nem estem a ló túloldalára. Addig olvastam míg mindenkit már csak meg akartam büntetni. Nagy nehezen vettem csak észre, hogy abba kell hagynom az olvasását. Azért hálás vagyok a sorsnak, hogy lejegyeztem idézeteket a Bibliából, most tudok hozzá fordulni ha szükségesnek látom. Az interneten is van Bibliasuli, szoktam leckéket kitölteni és el is küldöm, kijavítva visszaküldik, így jobban megismerem a Testamentumot. Sokszor imádkozom és sokszor adok hálát a jó Istennek, hogy ma jó kedvvel ébredtem fel, el tudom végezni ami ki van szabva mára feladatnak. Sokat segített az Evangélium, hogy talpra álljak és én ezt nem felejtem el.
Késő van már, térjünk nyugovóra egy szép dalt küldök neked. :)
Utolsó kommentek