Az igazság az, hogy túlpörögtem a mai napot. Ez nem jó sok szempontból. Igaz, hogy egész nap jó kedvem volt, de inkább csak idézőjelbe téve lehet érteni, mert szerintem az egyik gyógyszer nagyon bezavarja a szürkeállományomat. Vagy pedig az összhatás nem jó, együtt nem tudnak jól működni nálam a gyógyszerek. Kell keresnem egy cikket vagy videót a neten arról, miért is fokozódik annyira a fel a hangulatom, és hol lehet ilyenkor a határ, amikor még jól vagyok, vagy amikor már rosszra fordul az állapotom.
Hogy tudom azt észrevenni, hogy most megálljt kell parancsolnom magamnak, mert rosszul sül el a dolog végül, bármit is csinálok? Ott van a határ, és akkor van vége, amikor végül befejeződik egy nap, és az alvás majd újra pihentet, kikapcsol? - Nem tudom. - Azt tudom, hogy a mai nap során már többször is volt úgy, hogy csak egy "paraszthajszál" választott el attól, hogy meg ne sértsek valakit. Most még időben tudtam észrevenni, hogy bajban vagyok, de mi lesz, ill. mi van akkor, ha későn kapcsolok, és már megtörtént a baj?!
Ilyenkor, mikor ez a túlpörgős állapotom van, egy idő után csak kapkodok, össze-vissza végzem a feladataimat, és fejben is érzem, valami nem jó. Nincs most senki segítségem, mert nyári szünet van a pszichiátrián, a kórházból ugye hazaengedtek, itt vagyok egyedül az érzéseimmel, a bolondos viselkedésemmel, és csak annak örülök, hogy holnapra "kialszom magamból" ezt a túlpörgős fázist. Nekem sem jó, másnak sem jó, ha ilyen vagyok.
Vedd észre te is, ha hasonló cipőben jársz mint én, vedd észre a jeleket, amik mindig figyelmeztetnek. Először csak noszogatnak, hogy - figyelj már egy kicsit, mert nem tudod mit csinálsz! - Később már jobban érzékeled magadban is, hogy valami nincs rendjén ott legbelül a szíved mélyén, mert kezdesz butaságokat csinálni, vagy mondani. Az előbb beszéltem a lányunkkal telefonon, és azt mondta, - olyan vagy, mint aki ivott egy kicsit. - Nem szoktam alkoholt inni, így tudta, hogy valami hibádzik most nálam. Mit lehet ilyenkor tenni???
Csak a nyugtató alvás fog segíteni, és a várakozás, a türelem, és még az, hogy visszafogom magam, visszavonulót fújok, bevonulok a kis kuckómba, s megvárom, míg elvonul a vihar. Mást nem tudok tenni, de tudom, hogy ez a stratégia már volt, hogy bevált hasonló szituációnál. Még az olvasás szokott segíteni. Addig olvasok, amíg értem, hogy miről is szól a könyv, tovább nem érdemes.
Küldök egy dalt neked, mert tudom szurkolsz nekem, hogy jobban legyek és elmúljon az a rossz, aminek el kell múlnia. Most nyugalom kell egy kicsit. Hallgassuk meg együtt a dalt, én még megkeresem azt a létező cikket vagy videót a neten, ami esetleg megmondja, mi hasonló helyzetben a teendő.
Itt szól a dal, nem tudom miért, de ezt dúdolom egy ideje, így hát hallgasd te is szeretettel.
Vajon mi lesz húsz év múlva velem, veled? Mit fogunk csinálni, kire, mire fogunk gondolni éppen? Lehet, hogy összefutunk a villamoson, vagy éppen séta közben. Érdekes, milyen furcsa is az élet. Gondol egyet, s máris fordul velünk a világ, épp a bolygónk másik oldalánál érezzük magunkat, egy egészen más világban, egy egészen más életstílusban.
Ilyenkor, estefelé mindig az édesanyámra gondolok, s eléneklem magamban azt a dalt, amit még a gimiben "küldtem" neki. Már hallhattad ezt a dalt a blogban, most ismét küldöm, mert segít, hogy jobban legyek, holnapra remélem, hogy valamelyest lehiggadok, és írok neked. :)
Hallgasd szeretettel a dalt, s aludj jól! :)
<3
Utolsó kommentek