Rossz napok járnak rám, állandó félelmet érzek, és az aggodalmaskodás csak társul mellé. Ez a cselekvőképtelenség az, ami most egyáltalán nem hiányzik. Nem is tudok jobb ötletet rá, minthogy ellátogatok a főorvosnőmhöz, és tanácsot kérek tőle. Magam is próbálok tenni ellene, de most csak sűllyedek lefelé. Karácsony táján nem ismeretlen nekem ez az érzés, örülnöm kellene, hiszen együtt lesz a család, mégis keserű érzés fog el gyakran.
Ne engedd te sem, hogy elfogjon bármiféle rossz hangulat. Szét kell nézni most a városban, minden ünnepi díszben pompázik. Láttam egy családi házon, hogyan "mászik" egy kis Télapó az ablak felé nagy örömöt okozva ezzel annak, aki várta tőle az ajándékot, a meglepetést. Mi is ünneplünk ilyenkor mikor a Mikulás napja beköszönt. Vajon milyen feszültség okozza azt a fajta félelmemet, ami minden egyes ünnep előtt elfog. Összeszorul a kis szívem, és csak magamban szeretnék lenni. Ez bizony a csúnya depressziós fázisok egyike. Jöhet a jó nagy levegővétel, egy jó nagy sóhajtás, és minden panasszal együtt kellene tudnom élni. Remélem, hamar túljutok ezen a szakaszon, és gyorsan gyógyulok majd.
Szembe kell tudnom nézni a görcsös érzéseimmel, megtanulni tudni, hogyan is lehet lelkibetegséggel jóérzéssel élni. Összetartó család vagyunk. Érzem is, hogy a család mellettem van, látom, hogy mindegyikőjüknek megvan a maga kis harca a külvilággal, és belül saját magukkal is meg kell vívniuk a maguk csatáját. Egyelőre és később is ők a példaképeim. Nézem, hogy ha kell, bizony felkelnek, s csinálják azt ami éppen szükséges. Ha kell, felkelnek hamarabb, később fekszenek le aludni, de teszik a dolgukat, mert tudják, hogy csak így érdemes élni. Tőlük merítek erőt mindig, de most sok energiám megy el, és így gyorsan peregnek a napok egymás után úgy, hogy alig tudok valamibe belekezdeni.
Kifog rajtam a félelem az emberektől. Szinte csak akkor megyek valahová, ha orvoshoz kell mennem. Pedig milyen szép is az életünk, ha szét tudunk nézni a városunkban. Látom a szeretteim arcán, hogy szeretnének még jobban segíteni. Mondom a férjemnek éppen ma, hogy nagyon nem érzem jól magam. Azt válaszolta, hogy ő sincs különösebben jól, neki is vannak gondjai, amikkel meg kell küzdenie. Azt mondta, hogy - meg kell tanulnom kezelni a betegségemet, mert különben visszafelé fogok zuhanni. Igazat kell adnom neki, és próbára kell tennem magam. Az a baj, hogy félek, hogyha a városba megyek egyedül, rossul leszek, és nem tudok majd hazajönni egyedül. Ez a félelem megbénít, így el sem merek indulni sokszor már. Többször tettem fogadalmat, hogy "ha ez és ez megtörténik, akkor..." aztán tényleg csinálom a dolgom ha minden kötél szakad, akkor is.
Várom mindig a csodát. Mint a szerencsejátékos a lottóötöst. Vagy azt, hogy történjen már valami, ami kirángat ebből a mély rossz érzésből. Előzzük meg a bajt. Te is tudod milyen érzés, mikor jó kedved van, és azt is érzed, mikor kezd egy kicsit alábbhagyni ez a fergeteges jókedved. Nos, ilyenkor már fel kell vérteznünk magunkat a rosszabb pillanatokra. Ki kell találnunk, hogy milyen eszközök is vannak a kezünkben, hogy végül ne a hullámvölgyben kössünk ki. Vagy ha muszáj is lejjebb adnunk a mércéből, akkor legalább el tudjuk viselni azt, ami ránk vár. És amikor a rossz napok után érezzük, hogy egy gyenge fuvallat megérint, és nekünk már egy icipicivel jobb a közérzetünk, akkor gyerünk, rajta, kezdjünk azon munkálkodni, hogy a félelmünk örökre eltűnjön a színről.
Aki beteg, bármi is legyen a betegsége, össze kell tudja szedni magát annyira, hogy folytatni tudja az életét. Ha nem teszünk így, zavarosak lesznek a napjaink, és csak veszekedni lesz kevünk mindenkivel. Hidd el, van mindig egy kis erőd, amit elő tudsz hívni magadból. S ha ez így van, akkor már van miben bíznunk, tudunk kellő alapot csinálni magunknak ahhoz, hogy legyen mire építkeznünk. Sohase félj! Sohase engedd, hogy legyőzzön a félelem. Nézz mindig előre, és csináld nálam jobban, mert én még nem tartok ott, hogy teljesen szembe tudjak szállni efféle érzelmeimmel.
Hallgass meg egy dalt, szeretettel küldöm neked, legyen szép az estéd. :)
Utolsó kommentek