Egy ismerős néni mondogatta mindig ha megkérdeztem "hogy van?", - egész jól meglennék ha semmit nem kéne csinálnom. - Persze viccből mondta, én meg eléggé elgondolkodtam a mondaton. Ha nem csinálunk semmit, vajon jól érezzük-e magunkat huzamosabb időn keresztül? Ha viszont van elég időnk akár lustálkodni is néha, kihasználjuk-e az időt arra, hogy feltöltekezzünk? Gondold át sokszor e két kérdőjeles mondat hatását saját magadra nézve.
Szabadnak születtünk, s csak tőlünk függ, hogy ezt a szabadságot meg is tudjuk-e tartani magunknak. Ha nem találod sokszor a helyed a világban, ülj le, s gondolkozz, vajon mit tehetnél te magad azért, hogy valóban elérd az álmod, s úgy élj, hogy akkor legyen szabadidőd amikor csak te szeretnéd. Van, aki sokévi fáradtságos munka árán végül eljut arra a szintre, hogy pl, már akár ötven éves korában ne kelljen munkába járnia, de ez lehet, hogy csak keveseknek adatik meg. Ha eddig is tevékeny életet éltél, bizony hiányzik egy bizonyos idő után a dolog, a munka, a cselekvés. Vajon mi célból születtünk? Mi célból kell nap mint nap munkába járni, hazamenni, kicsit pihenni, és másnap újra kezdeni a napunkat szinte ugyanúgy mint előző nap?
Mindenki vágyik a szabad életre. Olvasom a neten, valaki így ír, hogy - "nincs olyan elfoglaltság, ahol jól érzem magam." - Én is éreztem már magam így, nem éreztem örömöt, akármibe is kezdtem bele. Az idézett oldalról engem a viselkedésterápia érdekelne. Hogyan is lehetne úgy élnünk szabadon, hogy jól érezzük magunkat? Meg kell-e tanulnunk viselkedni, és ezen csak viselkedésterápiával lehet-e változtatni? Biztos, hogy a legtöbbet mi magunk tehetünk azért, hogy ne legyünk fásultak, de ha már olyan rossz a helyzetünk, akkor szakember segítsége lehet a megoldás.
Én most egyfajta álomkórban szenvedek, ami sok mindenben gátol. Elveszi az egész napomat. Elrabolja az időmet. Mindennap ott ülök a telefon mellett, és azon gondolkodom, hogy bejelentkezek időpontra a főorvosnőhöz. Végül megadom magam, és magamhoz térek, mert csak kórházi beutalás lenne a dologból. Bizony, egyfajta új viselkedést kell megtanulnunk önmagunktól, vagy szakembertől, ha van rá időnk. Kell, hogy legyen rá időnk, mert elszalad mellettünk az életünk.
Ilyenkor, Karácsony tájékán sokan vannak,(vagyunk), akik keresik azt a bizonyos felszabadult érzést, ami ezt az ünnepet kíséri. Teljes szívből ünnepelni tudni, átérezni a boldogság érzését, a valahová tartozást, az örömöt, azt a varázslatot, ami ilyenkor kiszabadul minden lélekből. Meg kell tanulnunk viselkedni még akkor is mikor feszültebb helyzetben vagyunk, és meg kell felelnünk a követelményeknek. Most különösen fontos odafigyelni egymásra, egymás érzéseire. Ne hidd, hogy nem lehetséges mindez. Igenis, minden lehetséges annak, aki hisz, aki bízik önmagában, és felelőséggel tartozik a társainak.
A viselkedésterápia csak végső soron jöhet szóba, legelőször önmagunk átvizsgálásával kell kezdenünk, önmagunk megismerésével, és azzal, hogy hinni tudjuk, mindenki egyforma jelentőséggel bír, ezért mi is úgy viszonyuljunk a társainkhoz, hogy igyekezzünk a rosszabbik énünket kicsit elbújtatni, és csak a jót, a szépet, a csodálatosat nyújtsuk mindenki felé.
Térj nyugovóra, s álmodj szépeket, hiszen holnap is egy új nap virrad. Hallgass meg egy dalt, s aludj jól. :)
+ egy ráadásdal csak neked. :)
Utolsó kommentek