Van, mikor úgy érezzük, hogy valami vagy valaki elrabolja az időnket. Nehezen barátkozunk a gondolattal, hogy bizony az idő az megy magától, sőt, sokszor túlságosan is siet. Meg tudjuk állítani az időt, mert ki tudunk ragadni pillanatokat az életünkből, amikor nagyon számít nekünk valami vagy valaki. Ezekre a pillanatokra kell tudnunk jobban koncentrálni, és a legtöbbet kihozni a helyzetünkből. Ha az idő nem is áll meg, de mi szabályozhatjuk milyen gyorsan teljen, és alkotó módon vegyünk részt egy-egy órában.
A világ fölborulhat, az állatok és növények kipusztulhatnak, de az idő megy a saját pályáján, ugyanabban a tempóban, szinte kiszámíthatóan lassan vagy éppen gyorsan. Mostanában olvastam, hogy a Földünk elég nagy veszélyben van. Az óramutató az utolsó percekben van, és ha nem teszünk valamit, akár már mi is "megélhetjük", hogy a Föld végveszélybe kerül. És az időnk egyre fogy. Sokban tőlünk is függ, hogy mit hagyunk örökül az utánunk következőknek, a fiainknak, lányainknak, unokáinknak. Törődjünk a gyermekeink sorsával is, hiszen ha mi megöregszünk majd, ők lesznek, akik a gondunkat viselik majd.
Csak egy pillanat az egész, hogy élünk. Persze attól függ, hogy milyen viszonylatban nézzük. Nekünk egy emberöltő hosszú is lehet, de az Univerzumnak csak egy picike töredéke a mi életünk. Az Origo azt írja, hogy - "Egy emberöltőnyi időnk maradt a Föld megmentésére." - Egy emberöltő kb. egy generációnyi idő, amit az Origo 30 évben határoz meg. Ennyi idő alatt vajon az emberiség mit tud tenni, hogy a mi kis Földünket meggyógyítsa? Sajnos nagyon az utolsó óra utolsó perceiben vagyunk most. Én nem tudom ténylegesen meghatározni, hogy mennyire kell megijedni ettől, de úgy érzem, hogy komoly okunk van aggódni. És az idő nem áll meg. Szépen, a maga tempójában halad.
Hallgasd meg a We Are The World című dalt, amit szeretettel küldök neked. Gondoljunk minden nap szeretettel a mi Földanyánkra. :)
Utolsó kommentek