Mindenki életében adódhatnak olyan helyzetek, amikor úgy érzi, hogy itt a vég, nincs több esély, nincs több lehetőség már, hogy tegyünk valamit a célunkért, vagy az életünkért, vagy olyan helyzetbe kerülünk, amikor végképp elveszítjük az uralmunkat önmagunk fölött. Épp ez az a pillanat, amikor össze kell tudnunk szedni magunkat annyira, hogy el tudjunk indulni a holtpontról. Nehéz pillanatok ezek, gyötrelmes lehet átélni, de gondoljunk mindig arra, hogy ha ezt az utolsó esélyt sem használjuk ki amit a sors még megad nekünk, akkor csak lefelé van tovább a lejtőn, és onnan lentről még nehezebb visszatérni a kiinduló pontra.
Ha betegek vagyunk, vagy reményvesztettek, könnyen elveszíthetjük az erőnket, és hamar elmegy mindentől a kedvünk. Főleg nem azon fogunk gondolkodni, hogyan is lehetne jobb, hanem lehet, ilyenkor kerülünk rosszabb hangulatba, ami akár ördögi kört, köröket is indíthat be. Jól jöhet a segítség, mégis magunkat kell tanítani olyan állapotokban, mikor jobban érezzük magunkat, arra, hogyan is tudunk erősödni gyengébb helyzetekben is. Ha beteg vagy, tartalékaid akkor is vannak, csak nem veszed észre őket. Amikor jobban érzed magad, jobban tudsz koncentrálni a környezetedre, azokra a jelekre, amik adódhatnak (és adódnak is), csak figyelj jól, kicsit zárkózz ilyenkor magadba, és csendesen figyeld meg embertársaid viselkedését. Figyeld olyankor őket, mikor jól érzed magad, hogy a többi ember vajon hogyan reagál pl. a stresszre, hogyan küzd a betegségével, tud-e vidám maradni olyan helyzetekben, mikor tényleg már csak egy vagy két lehetősége akad talán.
Nagyon alábecsüljük olykor önmagunkat. Ezt nem szabad. Ki kell derítenünk, hogy ahhoz a kevés erőnkhöz, ami vészes helyzetekben marad még nekünk, mikor tudunk hozzájutni, mikor tudjuk a legrosszabb helyzetben is a legjobbat kihozni önmagunkból. Ha sikerül kideríteni ezt, akkor pedig nincs más, mint cselekedni kell. Még olyan formában is tudunk jobbat tenni, mikor csak az a lehetőségünk van, hogy hallgatunk, vagy éppen nem teszünk meg bizonyos dolgokat, amiket máskor megtennénk. A józan eszünkre és a jó szívünkre támaszkodjunk mindig, és tegyük meg azt, amit abban a helyrehozhatatlannak tűnő pillanatban meg kell tennünk. A legrosszabb, ha nem teszünk semmit. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy másra bízzuk a döntést és a cselekvést, ezért nem fognak úgy alakulni a dolgaink, ahogy azt mi szerettük volna. Ha végképp nem tudjuk eldönteni mi is jó nekünk, bátran bízzunk meg szeretteinkben, azokban, akiket a legjobban ismerünk, ők higgadt fejjel tudnak helyettünk is gondolkozni, és egy idő múlva minden jól alakul majd.
De a legfontosabb, hogy azokban a pillanatokban, mikor a toppon érezzünk magunkat, kovácsoljunk olyan erős köteléket magunk köré, és magunkban is, hogy az a leglehetetlenebb helyzetben is minket tudjon szolgálni.
Légy erős minden helyzetben, légy derülátó minden helyzetben, és légy mindig optimista, mert enélkül senki nem jut semmire. Küldök neked egy dalt, hogy emlékezz arra, mindig van esélyünk az utolsó pillanatokban is. :)
Utolsó kommentek