Most olyan szeretetreméltó dolgot vállaltam be, amiről azt hittem, hogy nem tudom megcsinálni. Mivel tudtam, ha jól viszonyulok a feladathoz, akkor én leszek a győztes. Önmagamat kellett leküzdenem, hogy több száz kilómétert utazzak, amiben a visszaút maga volt a kálvária, de mentem, csináltam, tettem amit mondtak, és én magam is tényleg ebben a pár napban, ami most elmúlt, kiléptem a saját kis komfortzónámból, így kerek lett a világ egyből.
Nálam az utazás az majdnem lehetetlen feladat. Ma tértem vissza, és nagyon boldog vagyok, hogy nem fújtam visszavonulót, mint egyébként szoktam. Egy új élet bontakozik ki, főleg ha így folytatom ezután is. Keresni kell a kihívásokat, általuk leszünk egyre jobbak, egyre erősebbek. Szuper érzés, hogy megtettem, amitől talán mindig félni fogok, de ez nem számít. Az számít, hogy lelkesen, örömmel készülődtem a hosszú útra, és nyertem a végén, mert győztesként jöttem ki végül.
Azt hittem nem tudok futni. Ma azt is kellett, és kiderült, hogy ha egy kicsit rá van valamire kényszerülve az ember lánya, akkor semmi sem lehetetlen. Ezen az úton szeretnék maradni, és minél több próbát szeretnék kiállni ezután. Hogy sikerülni fog-e? Biztosan, mert én is úgy szeretném. Lehet és biztos is, hogy kell időnként segítség, de ne féljünk igénybevenni ha szükségünk van rá. Önmagunk ellenállásának a legyőzése a lehető legnehezebb feladat talán. Én most négy-öt nap alatt akkorát változtam, akkorát fordult velem a világ, amit sohasem hittem volna.
Majd valószínű, hogy elmesélem a konkrét esetet is, amitől ilyen nagyot nőttem a saját szememben, most egy kicsit azért fáradt is vagyok, de jóleső fáradtság ez, az, aminek csak örülni lehet. :)
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
plusz egy ráadásdal csak neked. :)
Utolsó kommentek