Néha kell, hogy átváltozzunk egy kicsit gyermekekké, és úgy tudjuk élvezni az életet, ahogy csak ők tudják igazán. Akár gondolatban, de még jobb, ha gyermekünkkel együtt próbáljuk ki azokat a játékokat, amiket lassan már elfeledünk. Igazi öröm, amikor önfeledten játszó gyermekeket látunk magunk körül. Lessük meg őket egy kicsit. Lessük meg, hogy honnan szerzik azt az energiát, ami mindig velük van, és amit ha felnőnek, szinte automatikusan elveszítenek. Miért van ez?
A gyermekeink még ugye nem gondolnak a gonddal, ők a pillanatnyi helyzetet élvezik, és örülni tudnak mindennek, bármiről is legyen szó. Amikor már egyedül engedjük, hogy játszanak, mert tudnak magukra vigyázni, annyi ötletet meríthetünk tőlük, hogy hogyan is kellene élnünk néha az életünket. Felszabadultan, vidáman, őszintén, lelkesen és olyan egyszerűen, ahogy csak a gyermekek tudnak élni. Távolról figyeljük meg őket, mert sokat tanulhatunk tőlük egy óra alatt is, és ha igazán nagyszerű szülők vagyunk, megpróbálhatjuk őket egy kicsit utánozni. Ha nem is mindenben, de mindenképpen megéri, hogyha velük tartunk, és átvesszük azt a gyengédséget, amivel ők halmoznak el minket minden percben.
Próbáljunk az ő fejükkel gondolkodni. Mire is van szüksége egy gyermeknek, hogy boldog legyen, és felszabadultan játszhasson minden percben? - Szerető szülőkre elsősorban, ahonnan érzi a gyermek, hogy ő a legfontosabb. Biztonságra van szüksége, mert teljesen egyedül még nem boldogul az életben. Játékra, vidámságra, társaságra van szüksége, mert igaz, hogy nagyon jól eljátszik egyedül is, de mégiscsak együtt játszani sokkal élvezetesebb. Igaz barátokra van szüksége, akikkel minden eddigi titkát megoszthatja. Rendre, összhangra van szüksége, hiszen ha zűrzavar veszi körül, ő is összezavarodik. - Sok-sok mindenre van még szüksége, és ha meg tudjuk neki adni ezeket az érzéseket, az otthon melegét, azt, hogy érezze, mindenben vele vagyunk, akkor az önállósággal nem lesz problémája, és talán felnőttként is tud úgy élni, ahogy azt még gyermekként megtanulta.
Változzunk át gyermekekké néha, bolondozzunk úgy, ahogy ők szoktak, örüljünk az élet minden percének, és őrizzük meg azt a könnyedséget, ami minden gyermekben benne van. Ne legyünk azok a zord szülők, akik nem engedik, hogy a gyermek kibontakozhasson. Adjunk esélyt neki, hogy olyan felnőtté váljon, amilyenné ő szeretne válni igazán.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek