Ezt a mondatot is A boldogság receptje című könyvben olvastam. Mennyire igaz a megállapítás. Az ember lánya nem is hinné, hogy mennyit tudunk panaszkodni, csak panaszkodni, csak panaszkodni. Nem hiába van a mi kis országunk úgy elkönyvelve, hogy pesszimista nép vagyunk. De miért panaszkodunk? Azt hisszük talán, hogy megkönnyebbülünk valamitől? Vagy talán együttérzésre vágyunk? Bármi is az ok, nem helyes magatartás, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan kell tőle megszabadulni.
Lehet, hogy túl egyedül érezzük magunkat, és megértő figyelemre vágyunk. De gondoljunk bele, mennyi időnk szabadulhatna fel, ha egycsapásra abbahagynánk mindenféle panaszkodásunkat. Mennyi mindent lehetne a felszabadult időnk alatt elvégezni. És egyáltalán, mi hasznunkra van, hogy morgunk, nem értünk egyet a másik emberrel, haragosak vagyunk? Semmi nem indokolja, hogy okunk lenne panaszkodni, de ha mégis, megéri a fáradságot?
Próbáljunk másképp gondolkodni. Próbáljuk ki a helyettesítés nagy törvényét. Cseréljük fel a negítív gondolatainkat pozitívra, és alkalmazzuk minden percben. Ha elkezdünk panaszkodni, annak soha nem lesz vége. Egyik eset követi a másikat, egyik gondolatunkat követi a másik, és ha ezek mind negatív dolgok, egy olyan körforgás alakul ki, amiből nem tudunk kikecmeregni. A megoldás csak az lehet, hogy egyik pillanatról a másikra felhagyunk ezzel az ártó szokással. A panaszáradat nem való semmire. Nem jó senkinek. Sem annak, aki mondja, sem annak, aki hallgatja. Ráadásul átragadhat a társunkra is ez a rossz beidegződés.
Ha egyetértünk abban, hogy a panaszkodás csupán időpocsékolás, mindjárt másképp tudunk viselkedni. Senki sem szereti, ha játszanak az idejével. Senki sem ér rá annyira, hogy megérje az idejéből áldozni haszontalan dolgokra. Így lassan megérthetjük, hogy saját magunkkal tolunk ki, ha mindig panaszkodunk egyfolytában. Cselekedjünk hasznos dolgokat, hiszen előrébb csak így jutunk.
Legtöbbször ártatlan kis dolgok okozzák azt, hogy panaszkodunk. Lessük meg ezeket a kis dolgokat, amik bosszantják a mindennapjainkat, és lépjünk fel ellenük a leghatásosabb módon. Mégpedig úgy, hogy hallgatunk, mikor nagyon panaszkodni szeretnénk. Először nagyon nehezen fog menni, de idővel gyakorlottak lehetünk ebben. Ha már tudunk hallgatni, rájöhetünk, hogy csak örömteli dolgokról érdemes beszélgetnünk, és így eljutunk oda, hogy csodás vágyainkról, álmainkról beszélünk, nem pedig olyan csúnya rossz szokásainkról, amik megmérgezik a mindennapjainkat. Legyél te az első, akinek mindez sikerül. :)
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek