No, nem a lottóötösre, de ha jól belegondolok, akkor még arra is lehet esélyem, mint mindenki másnak. Van egy olyan lehetőség előttem, amit ha nem használok ki, csúfos vereséget szenvedek. Talán már ki is találtad, hogy az életmódváltással van ez kapcsolatban.
Voltam ma orvosnál, és amióta mostanában megyek hozzá, az orvos szelíden mindig megjegyzi, hogy le kell fogynom. Nem bírál, nem ítél el, nem ripakodik rám, csupán minden panaszomra úgy reagál, hogy megjegyzi szépen halkan, hogy le kell fogynom, ha eredményt szeretnék elérni az életszínvonalamnál. És ez csak most tudatosul bennem, hogy olyan lehetőség áll előttem, amit illik jól kezelni. Ezért elkezdtem komolyan venni amit az orvostól hallottam, és mivel a legutolsó kúrám az a gyaloglással is kapcsolatos, mert arra panaszkodtam, hogy fáj a lábam amikor megyek. Olyan jó doki az én orvosom, mindig kihúz a csávából, mindig ad tanácsot, mindig válaszol a kérdéseimre, és ezt olyan magabiztosan teszi, hogy aki nem bízik meg benne, annak régen rossz.
Észrevettem végre, hogy már a sokadik esélyemet is eljátszottam az elmúlt tíz év alatt, ami a fogyást illeti. De az én orvosom azt mondta, hogy a súlyomon fogom észrevenni a változást, azt, hogy elmúlnak a fájdalmaim, és ha én is aktívan részt veszek ebben a programban, akkor minden esélyem megvan arra, hogy fittebb legyek. Szóval most nem a lottóötös a fő cél, hanem az egészségem, és az, hogy minél hamarabb érjek célba. El is kezdtem étkezési naplót vezetni, de most fordítva, mint eddig. Eddig előre meghatároztam, hogy mit kellene ennem egy nap, most azt írom le a nap végén, hogy mit ettem gyakorlatilag a nap folyamán. És mindennap megmérem a súlyom, de csak azért, hogy később lássam, hogy mitől hízok és mitől fogyok esetleg.
Valószínű, hogy érzelmi okok miatt menekülök folyton az evésbe. Ha megtanulom a leckét, és okosan alkalmazom a továbbiakban, lehet rá sanszom, hogy le tudok fogyni. Egy külön terapeuta kellene arra, hogy kiderítsük, mely érzelmek a rombolóak számomra, de mivel nem áll rendelkezésemre egy dietetikus sem, aki megmondaná, hogy mik a jó ételek a számomra, így önmagamra vagyok kénytelen hagyatkozni. Amit most tennem kell, az a naponként való gyaloglás, mert a felírt gyulladáscsökkentő hatását csak ekkor tudjuk majd lemérni. Úgyhogy ha nem is nagyon önszántamból, de egy kis noszogatásra ki kell mozdulnom az otthonomból, ami viszont biztosan jó hatással lesz az érzelmi szintemre is. Így két legyet ütünk egy csapásra, sőt, hármat, mert az egészségem valószínű, hogy rohamosan javulni fog. Egy esély az élettől, amit már nem szabad eljátszanom. Ha jobban belegondolok, magamtól is rájöhettem volna erre, de a kényszer nagy úr, ami rávezetett arra, hogy észhez térjek. Mivel nem mehetek vissza úgy az orvoshoz, hogy nem sétáltam egy napot sem, ezért a helyzet adott, és a tervet már csak meg kell valósítani. :)
Utolsó kommentek