Nem is gondolnánk, mennyi érzés bujkál bennünk nap mint nap. Azt hisszük, hogy öröm, boldogság, nyugalom, vagy szomorúság, düh, félelem és társai nem mindennapi vendégek nálunk. Pedig így van, szinte percről percre, pillanatról pillanatra váltakozhat a hangulatunk és ezernyiféle érzés keríthet a hatalmába.
Amikor nyugodtak vagyunk, minden békés körülöttünk. Legalább is így éljük meg, minden zavaró tényezőt ki tudunk zárni magunk mellől, csak úgy ösztönösen. Békésen szemléljük a világot, tetszik ahogy a dolgok megtörténnek és a szívünkben mély tiszta szép érzések adják át egymásnak a helyet, boldogok vagyunk. Úgy érezzük, hogy ez a mai nap nekünk lett teremtve, minden passzol, úgy alakulnak a dolgaink, ahogy azt mi szeretnénk és elképzeltük magunknak. Nem is lehet hamar kihozni a sodrunkból, nyugodtan szemléljük a világot magunk körül, szinte olyanok vagyunk, mint amikor meditál valaki, és el tudja felejteni a zavaró hangokat maga mellől, érzi, hogy egy olyan érzés kerítette hatalmába, amit szeret, amit el tud fogadni bármikor, ami nyugtatja az idegeit. Még ha nagy zsivaj is van körülötte, tudja kezelni a helyzetet, egyszerűen minden porcikájával azt érzi, milyen jó, hogy ebben a pillanatban épp az történik vele, amit szeretne, amire mindig is vágyott.
Hogy mi történik, amikor mindezek az érzések megváltoznak? Kizökkenünk a nyugalom állapotából, és nem értjük, hogy miért is változott meg a kedvünk vagy a véleményünk valamiről, amiben az előbb még úgy hittünk. Egyszeriben valami megzavart minket, kezdünk odafigyelni apró jelekre, amik az előbb még nem zavartak minket. Úgy érezzük, hogy direkt mi vagyunk a célpontok, minket figyelnek, és nem tudunk már nyugodtak lenni, kezd érdekelni, hogy miért is van rosszabb hangulatunk most, mint az imént. Olyan érzésekkel leszünk teli, amik az előbb még távolról sem kaptak helyet a szívünkben, de most kifejezetten ráfókuszálunk egy-egy rosszabb gondolatra is. Vajon miért történik ez velünk? Szerintem azért, mert ahogy mondani szokták, semmi sem állandó, még a jókedvünk sem. Elromlik, mint az időjárás, a napfényt felváltja a borúsabb felhős időszak, és azt kezdjük hinni, hogy ez állandósul is nálunk. Kezdünk félni ettől, mert azért sokkal jobban éreztük magunkat jókedvvel a tarsolyunkban, mint búskomoran. Mindennapi érzéseink kifoghatnak rajtunk, ha nem vagyunk eléggé figyelmesek és nem törődünk velük. Érzékenyek leszünk, mindent magunkra veszünk hirtelen, pedig az előbb még olyan szép és jó volt minden, eggyé olvadtunk a világgal.
Ha azt érzed, hogy hirtelen megváltozik a hangulatod, gondolj arra, hogy csak kis ideig tartózkodik nálad az öröm vagy a bánat, épp ezért ha jókedvű szeretnél lenni mindig, akkor ezt az eszedben kell tartanod. Amíg jókedvű vagy és nem bánt semmi, nyugodtan használd ezt ki, és érezd magad fantasztikusan, ekkor tervezz, ekkor valósítsd meg az álmaidat, és ekkor tanuld meg azt is, hogyan szerezhetsz magadnak hosszan tartó egyensúlyt, harmóniát, békés napokat, olyan pillanatokat, amikért érdemes élni. Amikor pedig érzed, hogy kezd változni a jókedved, figyeld azokat a jeleket, amik előidézhették mindezt, és ha tudsz, változtass rajtuk. Sok idegességtől óvod meg magad, ha egy kicsit tudsz figyelni a változó érzéseidre.
Nem minden napunk egyformán nyugodt, vagy felhőtlen. Beárnyékolják olyan történések, amikre nem tudunk pozitívan reagálni. Ezeket a helyzeteket ha nem tudjuk kikerülni, akkor mindenképpen az a legjobb döntés, ha minél gyorsabban megkeressük a kiváltó okokat, és tegyünk úgy, mintha már túl lennénk a nehezén, próbáljunk nyugodtak maradni, mert csak ekkor tudjuk objektíven szemlélni azt, amitől meg szeretnénk szabadulni.
Ne félj egyik érzésedtől sem, mert néhanapján ellátogat hozzád valamelyik éppen, fogadd szeretettel, és kezeld mindegyiket úgy, mintha vendégként fogadnád be magadhoz őket.
Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)
Utolsó kommentek