Vannak helyzetek, amikor totál összezavarodom, és nem tudok ezzel most egyelőre mit kezdeni. Olyan vészhelyzetek alakulnak ki, amikor már a zavartság szinte megbénítja az életemet.
Az is baj, hogy ritkán megyek friss levegőre, és ebből adódóan ritkábban érnek olyan ingerek, amik mások, mint amiket eddig átéltem, és amikor hirtelen muszáj szembesülnöm egy váratlan esettel, akkor jön a totál csőd, összezavarodok, nem tudom kezelni a helyzetet magát. Volt olyan is, amikor hirtelen nem tudtam, hol is vagyok, pedig ismerős volt a helyszín. Ez nagyon elkeserít, mert ha ilyesmi akkor történik, amikor egyedül vagyok, és nincs aki kihúz a pácból, az kész katasztrófa. Pedig mostanában tényleg igyekszem az élet naposabbik oldalát nézni, de úgy látszik, ez nem fog segíteni a későbbiekben sem, hiszen tudom, hogy az én betegségem egy romló folyamat, olyan, amit nagyon nehezen tudok időnként befolyásolni. Hogy később ebből milyen katasztrófák alakulhatnak ki, még belegondolni is rossz.
Mit tudok tenni, ha ilyen vészhelyzetbe kerülök? Először is próbálok nyugodt maradni, mert a zavartság időnként magától is elmúlik, de igyekszem felmérni a "terepet", és olyan ismerős pontokat szerezni magamnak, amik támpontot adnak, amik útbaigazítanak. Ezért is tettem le a bicajt, mert már nem éreztem magam biztonságban a forgalomban. De vannak és lesznek helyzetek, amikor egyedül kell boldogulnom, és egyáltalán nincs kedvem a nyílt utcán összezavarodni, de máshol sem. Sajnos ezzel épp ma szembesültem, és nem tudok rájönni a nyitjára, hogy mitől történik a zavartság. Bármi kiválthatja, és nem tudom mikor fog ez megtörténni. Ilyenkor nagyon szomorú vagyok, gondolom elmúlik, legalább is nagyon iparkodom jól élni érzelmileg, hogy ne billenjek ki az egyensúlyból. A váratlan helyzeteket is csak akkor tudjuk jól kezelni, ha minél több olyan inger ér minket, amik szokatlanok, amiket eddig még nem éltünk át, mert az agyunk így rá van kicsit kényszerítve, hogy gondolkodjon, kezelje a kialakult szituációt, vegye a lapot, és tudjon rögtönözni, tudjon hirtelen helyzeteket kezelni. Amikor a vihar elvonul, mindig új dolgok születnek. Elmúlik a veszély, minden visszatér a régi kerékvágásba.
Most kíváncsi vagyok, hogy helyre tudom-e pofozni magam holnapig, ugyanis épp ma történt egy ilyen zavart eset velem. Sajnos, elég egy szó, vagy egy rosszul értelmezett mondat, és az agyam máris átkapcsol egy másik dimenzióba, ahol már más képek jelennek meg előttem, amiket nem tudok helyesen értelmezni. Vészhelyzetben vajon mit lehet csinálni, amikor is egy jó és egy rossz döntés közül akaratlanul is a rosszat választjuk, mert hirtelen nem tudjuk mitévők is legyünk? Az biztos, hogy nem szabad felidegesíteni magunkat emiatt, mert hiszen idegesen mindent rosszul csinálunk, ráadásul a végkifejlet is borzasztó tud lenni. Amennyire csak lehet, nyugodtnak kell maradnunk, és lassítani kell a tempón, le kell fékezni az agyunkat, hogy vissza tudjon térni a rendes kerékvágásba. Ha már találtunk olyan biztos pontokat, amikbe tudunk kapaszkodni, és képesek vagyunk kijönni a rémisztő helyzetünkből, akkor lehet csak továbbgondolni azt, hogy akkor most hogyan is legyen tovább. Nem tudom így leírva átadni azt az érzést, amit akkor érzek, amikor hirtelen összezavarodik a világ körülöttem, de küzdök ellene, hogy minél kevesebbszer forduljon elő ilyesmi.
Késő van, igaz, eddig tudtam pihenni, de azért még rám fér egy kis nyugalom. Hallgatok még egy kis zenét, és megyek aluszkálni, mert vár a holnapi nap is, amikor ugyanúgy teljesíteni kell tudni, mint máskor. Vigyázz te is nagyon magadra, és vedd észre ha valami nem úgy működik, ahogyan működnie kellene!
Küldök egy dalt neked most, aludj jól, s ébredj majd pihenten, jókedvűen! :)
Utolsó kommentek