Már nagyon álmos voltam, már éjszaka volt, amikor is a számítógépem egy számomra ismeretlen feladat elé állított. Próbáltam megoldani, először nem sikerült, később sem, de nem adtam fel, és ha nem is értek a szám.gépekhez, végül sikerült megtalálnom a megoldást. Ez olyan öröm volt a számomra, hogy el sem tudom mondani. :)
Sikert értem el, mert kitartottam, addig nem akartam aludni menni, amíg meg nem találom a megoldást. Szuper! Ha nálam működik ez, bárki másnál is, úgyhogy nem szabad kishitűeknek lennünk, bízni kell önmagunkban, mert mindenre van megoldás, csak nem szabad feladni. Az álom ki is ment a szép szememből, de csöppet sem bánom, mert szinte új energiákat kaptam, ösztönző erőt, hogy máskor se hátráljak meg. Fantasztikus érzés, ha sikert érünk el! :) Addig, amíg nem találjuk meg a probléma kulcsát, a megoldást, addig feszültebbek, kicsit izgatottabbak vagyunk, éget a vágy, hogy megoldást találjunk. Így lehetett Newton is, amikor a fejére pottyant az a bizonyos alma, és számos felfedezést tett. Hála a jó Istennek! :)
Mindig is csodáltam a felfedezőket, a feltalálókat, hogy mennyi türelemmel, kitartással, akarattal és még számos egyéb tulajdonsággal rendelkeznek, ami előrelendíti a tudományt és magát az egész világot. Volt hitük, érezték, hogy a nagy semmi mögött ott rejtőznek a megoldások, és rájuk lehet lelni, még ha éveket vesz igénybe ez a feladat.
Próbáld csak ki, hogy egy számodra lehetetlennek tűnő feladat megoldására szánod rá magad. Először azt sem tudod mit csinálj, de nem adod fel, elkezdesz gondolkodni, jár az agyad, az eszed forog, és időt szánsz az egész folyamatra. Lehet, nem elsőre ugrik be a megoldás, de mindennel tanulsz egy kicsit, ami végül elvezet a célodhoz, a megoldáshoz, a sikeredhez. Fenomenális érzés! :) Fantasztikusan jó átérezni, ha egy nagyon nehéz feladatot sikerül megoldani. Ezt éreztem én matekórákon, amikor egyedül én jöttem rá az osztályból a képlet megoldására. Olyan erőt adott nekem ez mindig, hogy egyre több és több feladatot oldottam meg, de igyekeztem is jó tanuló lenni. Ezzel nem szeretném az osztály többi tagját leminősíteni, mindenki megtette mindig azt, amire képes volt, ezek, amiket sikerült megoldanom, ez szorgalmi feladat volt, nem volt muszáj elvégezni, mégis, engem hajtott a vágy, hogy kiderítsem, mit tudok matekból, mennyire vagyok jó benne. Amikor már beteg lettem, szinte minden matektudásom a ködbe veszett, és ez nagyon-nagyon fájdalmas nekem, máig nem tudom feldolgozni ezt a sérülést. Ezért kell nagyon vigyázni az eszünkre, az agyunkra, a fejünkre, mert nélküle elveszett emberek vagyunk. Hiába a tűz, hiába a szenvedély, hiába vezet a szívünk valamerre, ha nem tudunk oda eljutni, végünk van.
Hallgass meg egy dalt, és szundíts még egy jót reggelig, én már biztosan fent maradok, mert kiment az álom a szememből. :)
Utolsó kommentek