Bármilyen negatív dologgal találkozol életed során, a napod során, figyelj jól arra, hogy valami csalafintaság rejtőzködik mögötte. Én is most belekerültem egy ilyen negatív spirálba, amiről jól tudom, hogy én okoztam magamnak, de vállalom is érte a felelősséget. Amióta ezen gondolkodom, kezdek rájönni, hogy valamilyen csalóka fintor rejtőzik minden negatív életesemény körül, ezt kellene mindig hamar észrevenni és akkor lehet, kevesebb bonyodalommal megúsznánk őket.
Nem írom most le, hogy mi az én nagy bánatom, elég az hozzá, hogy tudom, hogy nem tudok addig kikecmeregni belőle, amíg önmagamnak nem tudok megbocsájtani ezért. Mindig belefutok hasonló csapdákba, és nagyon megvisel lelkileg, hogy mi módon is tudom túltenni magam azon, amit saját magam okoztam. A kisördög mindig ott kullog a hátunk mögött, és eltereli a jó gondolatainkat, bármennyire is próbálunk védekezni ellene. Én legalább is nem tudok, mert számtalan eset bizonyítja már ezt. Küzdök ellene már huszonhat éves korom óta, hogy például ne bántsak meg ok nélkül másokat, ne okozzak másoknak kellemetlen érzéseket, de még a mai napig sem sikerült ezt jól megoldanom. Ezért gondolom, hogy valamilyen csalafintaság rejtőzik minden rossz érzésünk mögött. Valami mindig is lesz (hiszen emberek vagyunk), ami olyan helyzeteket teremt, ami számunkra nemkívánatos. Tudom, ismerem én is azt, hogy gondolkodjunk, mielőtt bármit is cselekszünk, számoljunk háromig, de még jobb ha tízig vagy százig, hogy okos döntéseket tudjunk hozni. Csak ez a módszer nem mindig válik be, nem mindig gondolunk erre, amikor valamit teszünk. Amikor már megtörténik a csapás, amire nem számítottunk, csinálhatunk bármit, nem tudunk okosan kijönni az elrontott helyzetből. Most én sem tudok, és önmagamat okolom és büntetem azért, amit csináltam. Lehet, nem ez a megoldás, sőt, biztosan nem, de én ilyen vagyok, küzdök ellene, és nem sikerült még eddig megnyugodnom sem. A büntetést, amit megszabtam magamnak, vállalom és betartom, nem tudok mást tenni, mint tanulni ebből a helyzetből is. Tudom, hogy még számtalan kellemetlen dolog vár még az életben, mert nem tudok csakúgy dűlőre jutni egyes dolgok fölött, főleg, ha úgy érzem, hogy a ludas én voltam. Nem kellene ennyire szigorúan bánnom magammal, ezt bizonygattam az előző bejegyzésben is, de vagyok annyira makacs, és önfejű, hogy tudom, mindig én húzom a rövidebbet.
Szóval, szerintem a negatív dolgokat valahogyan nem vagyunk képesek mindjárt az elején kiszűrni, képesek vagyunk velük együtt élni, létezni és cselekedni is. De épp itt van a csalafintaság ezekben a dolgokban, hogy egyszerűen kénytelenek vagyunk ezzel együtt élni, mert túl hamar cselekszünk, még mielőtt jól átgondolnánk a következményeket. De nem is tudjuk mindig megítélni, hogy mi fog kikerekedni egy helyzetből, gyorsan cselekszünk néha, túl gyorsan, mielőtt még észbe kapnánk, hogy amit szeretnénk megtenni, annak mi lesz a következménye. Csak azért írok most erről, mert szinte naponta, de lehet, hogy naponta többször is belefutunk egy-egy negatív spirálba, és ahogy az szokott lenni, ez magával vonzza az ezután elkövetkező történések negatív hatását is, ami nagyon lehangoló, de jó ha tudjuk, hogy ez így van mindig. Hogy én mit tudok tenni azért, hogy az én helyzetem megoldódjon, nem tudom, de tanácsként csakis azt javaslom, hogy tanítsuk magunkat türelemre, nyugalomra, és ésszerűségre is, hogy ok nélkül ne csináljunk butaságokat. Tudom, hogy én is fogok még találkozni negatív helyzetekkel, mert szinte vonzom a bajt magamra és másokra is, de próbálok úgy viszonyulni mindenhez, és tanítom magam mindig, hogy egyre kevesebb és kevesebb rossz dolog kerüljön elém. Az én helyzetemben én voltam a hibás, és ez még külön okoz lelkiismeret furdalást nekem, most még csak felmérni sem vagyok képes, hogy milyen károkat is okoztam, de ha túlságosan mindig csak ezzel fogok foglalkozni, az sem visz tovább. Én megpróbáltam helyrehozni a hibámat, de nem sikerült, ezért kegyetlenül megbüntettem magam, annyira, hogy elvettem magamtól azt, amit a legjobban szerettem. Nagyon nehéz most így létezni, nem is tudok érdemben csinálni semmi hasznosat, de valahogyan egyszer majd talán meg tudok bocsájtani magamnak, majd kiderül.
Figyelj mindig magadra, és a szeretett társaidra is, hogy jó napok várjanak rátok mindennap, és ne kelljen ilyen csúnyán érezned magad, mint most nekem, mert ez hosszú távon nagyon kimerítő tud lenni.
Hallgass meg egy dalt, én is ezt teszem, hátha eszembe jut valamilyen okos gondolat. és! Vigyázz nagyon magadra! :)
Utolsó kommentek