Hát, úgy döntöttem, hogy most kezdek bele az ünneplésbe, mert nem biztos, hogy június 6-án rá fogok érni írni neked a blogról. Tíz évet ölel fel ez a blog, van benne jó is meg rossz is, szerintem dönts úgy, hogy csak a szép élményeket őrzöd meg a szíved mélyén, a többiből meg tanulsz és ha lehet, örökre elfelejted. Felejteni nem könnyű dolog, lehet, nem is kell mindig, ezért jó, ha mindig a szemünk előtt vannak a negatív érzéseink is, hogy tudjuk, miket nem szabad erőltetni az életünkben.
Tíz év! :) Nekem tíz, még gombócból is sok, de maradjunk inkább az ünneplésnél, mert az sokkalta szórakoztatóbb. - "A múlt olyan különleges dolog, amelyet néha a létrejötte közben tapasztalhatunk meg." (Michael Slepian) - Nem tudom, hogy állandó vendég vagy-e az olvasásban, vagy pedig csak néha-néha térsz ide hozzám, de az előbbi idézet jól fejezi ki, hogy aki a kezdetektől követi nyomon ezt a blogot, ő igazán érti, hogyan is változom napról napra, óráról órára, sőt, percről percre. Ünnepeljünk egy kicsit, ha már úgy döntöttél, hogy beleolvasol ebbe a bejegyzésbe.
Igen! Ünnepelni jó dolog! Főleg, ha egy kerek számot ünneplünk! Én minden lehetőséget megragadok, hogy most jókedvvel várjam a június 6-át, mert ekkor lesz tíz éves a blogom. :) Sok emlék folyik össze, ha hirtelen egybe szeretném fogni ezt a tíz évet. Volt ez is, meg az is ebben a sok bejegyzésben, de korántsem beszéltünk meg mindent, amit lehetett volna. Ha visszaolvasol, láthatod, hogy többször elbúcsúztam már, de újra meg újra visszatértem, mert megszerettem azt, hogy írok, és erőt merítettem a régebbi bejegyzésekből, és tőled is, meg mindenkitől is, aki csak rászánta magát az olvasására.
Kezdjük ott, hogy miért is kezd el valaki blogot írni? Én "hirtelen felindulásból" kezdtem bele az írásba, és ez sült ki belőle, amit itt látsz a neten belőle. Biztosan legbelül éreztem, hogy könnyebb így a nyilvánosság előtt szerepelnem, mintha teljesen kitárulkozok, mert így kicsit védve vagyok. Nem is tudom mi hajtott addig, hogy tíz éven keresztül írjak neked. Talán az, hogy úgy éreztem, mintha velem szemben ülnél, és te lennél a pszichológusom, akinek bátran elmondhatok mindent, örömöt, bánatot, azt, ami a szívemben benne van elrejtve. És, valóban így is van, én legalábbis így érzem. :) Később, amikor mindig visszatért a betegségem, azt a fájdalmat írtam ki magamból, amit éppen akkor éreztem. Még később meg már örömöket is át tudtam élni, és így kerek az egész, így kerek ez a blog. Úgyhogy most mától egészen június 6-ig csakis ünnepelni fogunk, megpróbáljuk átélni ezt a tíz évet. Sok tanulság van a blogban. Nem mintha olyan jól tudnék fogalmazni, de igyekeztem mindig úgy írni, hogy mindig érezd jól magad egy kicsit, ha már olyan kedves vagy, hogy itt vagy velem. Mostantól megpróbálok visszaemlékezni én is a jó és a szép dolgokra, amiket itt összeírtam, néha beleolvasok régebbi írásokba is, hogy össze tudjam hasonlítani őket. Bár nem is ez a cél, az összehasonlítás, inkább az, hogy én is tudjak jól gyógyulni, és ha te is hasonló betegségben szenvedsz, te is megtaláld a magad számára ösztönzően ható írásokat. Nem szeretnék ódákat írni most, így lehet, számtalan kis bejegyzés is születik még június 6-ig, és megpróbálunk örülni a jónak és szépnek. Mindig ha ráérek, írok pár sort neked, mert ha velem vagy, könnyebben megy a megfogalmazás is. :) - Mi lesz tíz év múlva?
-Én mindig szeretni foglak.
-Honnan tudod?
-Tudom.
-Honnan tudhatod, mi lesz tíz év múlva?
-Mindegy. Ha nem tudom, hogy honnan, akkor is tudom.
-Látod, én nem tudom, mi lesz tíz év múlva. De azt tudom, hogy olyan jó lenne, ha akkor is szeretnélek. Olyan jó lenne, ha akkor is szeretnél.
(Gyurkó László)
---
Hallgass meg egy csodás dalt, mielőtt még aludni térsz! :)
Utolsó kommentek