Húú, így visszagondolva a régebbi életemre, teljes csődtömeg voltam, totális önbizalomhiányban szenvedtem. De hál' Istennek már ezen is túl vagyok, már csak egy furcsa szemüvegen keresztül nézem a régi önmagamat, aki ki sem merte nyitni sohasem a száját, aki nem volt képes kiállni önmagáért, aki mindentől megfutamodott. De jó érzés így visszagondolni erre, hogy már nincsen önbizalomhiányom, mindent be merek vállalni, semmitől sem lepődök meg, és nem fújok visszavonulót minden másodpercben. Bizony! Önbizalomhiány volt a javából a régi életem.
De még csak el sem határoztam, hogy kigyógyulok ebből a kóros önbizalomhiányból, egyszerűen így alakult a sorsom, hogy már magam mögött tudhatom ezt a kínzó érzést. Van egy szabadnapom ma, ezért tudok most írni neked. Ha visszagondolok, hogy mennyit képes szenvedni az ember lánya azért, hogy ne kelljen megtenni bizonyos dolgokat, hát, elfog a kétségbeesés, hogy hogyan is hagyhattam magam így legyűrni a padlóra. Van egy humoros mondás erről, olvasd csak! : - "Ha a padlón vagy, szedjél föl onnan valamit!" (Üvegtigris c. film). -, még majd néha írok vicces idézeteket, olyan mókás egyik-másik, hogy jó olvasni, de nemcsak humornak jó, hanem akár "bölcsességnek" is. Egyrészt jót mulatunk, másrészt pedig lehet, a blog is alakulgat egy pozitívabb gondolatvilág felé, és ennek én örülök a legjobban most. :)
De ha már szóbahoztam az önbizalomhiányt, akkor ejtsünk is róla pár szót. Hogyan is volt ez régebben nálam?! Nos, a mindennapjaim közt szerepelt, sehogyan sem voltam képes megszabadulni tőle, mindig engedtem, hogy másnak legyen igaza, mindig minden összejövetelt lemondtam, nehogy zavarba jöjjek ott, ahol a legkevésbé kívánom. Nem vettem észre, hogy nem vonhatom ki csakúgy magamat a forgalomból, szinte már vártam a következő csapást, amiről tudtam, hogy úgysem kerülhetem ki. Önbizalomhiányosan élni rettentő fárasztó dolog, rettentően fárasztó érzés, egyszerűen nem tudsz mit kezdeni magaddal, visszavonulsz mindig a kényelmes kis komforzónádba, a saját kis kuckódba, oda, ahol valamennyire biztonságban érzed magad. Persze mindenki látja rajtad, hogy te most éppen önbizalomhiányos vagy, nem is értik, miért is csinálod ezt, miért nem vagy képes a saját lábadra állni, még segítenek is, de ez mind hiábavalóság lesz, mert nem fogadod el a segítő kezet, inkább élsz egy olyan életet, amit te biztonságosnak hiszel. Irtó rossz érzés. Én, aki az érzelmek embere vagyok, már csak tudom, hogy ez így van. De szerencsére másképp alakult az életem most már, és magam mögött tudhatok már sok régi rossz szokást, amik hátráltattak az életemben. Öröm és boldogság van ezért, de nem bízom el magam, mert azt is tudom magamról, hogy egy teljesen jó szintről mekkorát tudok esni a padlóra hirtelen.
Szép vasárnapunk van, örüljünk inkább ennek, és alakítsd te is kedvedre a hangulatodat, ne árnyékolja be semmi a pihenésedet, élvezd a nyarat, ússzál, strandoljál kedvedre, én, amikor csak tudok, írni fogok neked, még ha csak pár sort is. :)
Hallgass meg egy vidám kis dalt, és érezd jól magad ma is, tedd széppé ezt a mostani vasárnapodat is! :) Az élet szép! - élvezd! :) (Beautiful Life) :)
Utolsó kommentek