Voltál már úgy valakivel, a kedveseddel, a barátoddal, az ismerősöddel, hogy örültél, amikor beszélgettetek, és azt hitted, hirtelen végeszakadt mindennek, mert nem hallottál hírt felőle, nem írt, nem válaszolt, nem közeledett feléd? Végtelenül szívfájdító érzés tud lenni, mert nem tudod mi van, mi történt, nem tudod kitalálni, hogy mi is lehet ennek az oka. Próbálsz gondolkodni, ésszel és szívvel egyszerre gondolkodni és megérezni mi is rejlik a dolog mögött, de teljes bizonyosággal nem tudod, hogy mi történt.
Azután egyszer csak jelentkezik a kedves ismerősöd vagy barátod, jelt ad magáról, ír valamit neked, ami azután megnyugtat téged, és minden a helyére kerül. Amiért olyan türelmetlenek tudunk lenni ilyen esetekben, az csupán azért van, mert kedveljük az ismerősünket, a barátunkat, és nem értjük, hogy miért is volt távol olyan "sokáig". Az a sokáig, az nem is olyan hosszú idő, ha tényleg magát az időt nézzük, ez csak azért tűnik olyan soknak, mert izgulunk, hogy mi van, mi történik, amit most még nem értünk. Akit szeretünk, őt féltjük is, és nem szeretnénk ha bármi baja is történne, ezért találunk ki történeteket, amik ugye nem valósak, mert az elején még nem is tudjuk, hogy vajon mi lehet az oka a távolságnak. Szeretnénk kezdeményezni, de ha okosan gondolkozunk, akkor nem tesszük egy ideig, mert mindenkinek meg kell adni a szabadságát, azt a teret, ahol jól érzi magát, és ha igazán akarja ő is, majd jelentkezik magától. De olyan nehéz ezt kivárni, hogy teljesen kikészülünk az izgalomtól.
Minden gondolatunkban ott rejtőzködik a szeretet maga, és ha őszintén tisztán szeretünk, akkor megérezzük, hogyan is kell okosan és tiszteletteljesen gondolkodnunk, úgy, hogy ne bántsuk mások magánszféráját, de tudjunk örülni mások örömének. Nehéz ez, hiszen mindig önmagunkból indulunk ki, és szeretnénk magunkat biztonságban érezni. Ahhoz, hogy egy stabil kapcsolatod legyen bárkivel is, próbálj meg gondolkodni az ő fejével. Mit érez vajon? Minek örül? Mi teszi boldoggá? Mikor érzi jól magát? és Mit szeret csinálni? Mikor érzed azt, hogy közeledhetsz felé? Mit szokott csinálni szabadidejében, és mi az ami leköti, mi az, amiért mindent feláldoz például? Sok kérdést tehetsz fel így magadnak, amitől később meg is tudsz nyugodni, és a legfontosabb, hogy tudj várni a legmegfelelőbb pillanatra. Olvastam, hogy - Ne várj! A megfelelő pillanat soha nem jön el! (Napoleon Hill). -, ezért én is itt egy kicsit elgondolkodtam ezen a mondáson, és való igaz, hogy cselekedni tudni kell, mégpedig időben! Azért a véletlen mindig produkál egy olyan igazi megfelelő pillanatot, csak tudnunk kell ráérezni erre. :) Légy türelmes mindig, légy bizalommal teli, és tudj várni, ha éppen arra van szükség. Annál nagyobb lesz az örömöd, ha minden jó irányban alakul majd! :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek