Érezted már valamikor, hogy szerettél volna megcsinálni valamit, de sehogyan sem voltál képes kivitelezni, és a végén hagytad a csudába a további próbálkozást, mert nem érezted magadban az erőt a folytatáshoz? Sokszor kezdünk bele valamibe és számtalanszor hagyjuk abba, mondván, van ennél jobb elfoglaltságom is, majd egyszer, lehet, visszatérek hozzá. De ez olyan, mint amikor cserbenhagyásos gázolás történik, és a gázoló ugye menekülőre fogja a dolgot és elinal.
Lehet, hogy kicsit erős volt a hasonlat, de mégis befejezetlenül hagyunk valamit, amiért pedig egyszer valamikor igencsak lelkesültünk. Mi történik bennünk, hogy ezt így meglépjük? Nem tudom, de nagyon sokszor látok én is hasonlót a környezetemben, de én is ilyen tudok ám lenni, én sem vagyok egyáltalán kivétel. Ha szeretsz valamit csinálni, azért csinálod, mert érdekel, felkeltette a kíváncsiságodat valami, amiért belekezdtél abba a dologba, amit később csak egyszerűen faképnél hagysz. Sokszor csinálunk ilyet, mert érdekesebb dolgok veszik el a figyelmünket, vagy beleununk a sok sikertelenségbe, vagy mert kiszaladunk az időből és még sorolhatnám, mennyi indokot tudunk találni, ha meg kell magyarázni, miért is hagytunk abba valamit, amit először szerettünk csinálni.
Persze nem egy nagy tragédia ez, csak azt bizonyítja, hogy kitartásból nem vagyunk mindig a toppon. Elbizonytalanodunk egy idő után, és még lehet, hogy kifogást sem keresünk arra, hogy miért nincsen elég energiánk, miért nincsen elég erő bennünk egy fontos dologhoz. Nem is szeretnék ebből nagy port kavarni, ezért nem is írok sokat róla, csak feltűnt a minap, hogy én is pont így jártam, mert kicsit akaratgyenge vagyok, és végiggondoltam pár napomat, amikben észrevettem ezt a csalafinta kis viselkedésmódomat több helyzetben. A céljainkat azért tűzzük ki, hogy szeretnénk, ha megvalósulnának, de akkor pedig miért csináljuk azt, hogy csak félig csinálunk meg dolgokat, azután feléje sem nézünk? Én a magam részéről próbálok tenni ez ellen a furcsa viselkedés ellen, mindig figyelmeztetni fogom magam, hogy amit elvállalok, azt illendően meg is kell csinálni. Mégpedig végig!
Már lassan majd estébe nyúlik a napunk, gondold te is végig amit írtam, hogy vajon miért történik ilyesmi az életünkben? Legyen szép az estéd, és ha még van tennivalód, tarts ki, mert sokkal jobb érzés úgy aludni térni, hogy meg vagyunk elégedve a napunkkal.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek