Van az úgy, hogy semmivel nem vagyunk megelégedve. Bármit is kapunk az élettől, nem tetszik, nem jó, nem kell. Szerintem ilyenkor kicsit gőgösek vagyunk, azt hisszük, hogy minden jár nekünk, ha már egyszer megszülettünk erre a földre. Keressük a boldogságot, és ha kapunk valamit az élettől, visszautasítjuk, mert jobbra, szebbre és még szebbre vágyunk. Pedig a boldogság itt jár közöttünk mindennap, csak éppen kicsit szemellenzősök vagyunk, nem látjuk meg a szépséget az életünkben.
Azt hisszük sokszor, hogy mások szerencsésebbek, jobban bánik velük a sorsuk, és nekünk meg nem jut semmi a jóból. Történt a minap, hogy hevesebben szóltam, mint szoktam, amit azonnal észre is vettem, de már ugye kimondtam, amit akartam, és lehet, megbántottam vele egyik szerettemet. El is gondolkodtam mindjárt, hogy milyen kis buta vagyok, mennyi mindent kapok én tőle, és egy hirtelen mondattól minden megváltozhatott volna. De szerencsére nem lett baj belőle, és én megtanultam ebből a kis rosszul kiejtett mondatból, mennyi mindennel meg vagyunk áldva, mennyi minden jót kapunk az élettől és nem is vesszük észre ezt sokszor. Újra meg kell tanulnunk élni...! Értékelni kell tudni azt a sok mindent, amivel rendelkezünk, és nem sóvárogni kell a boldogság után, hiszen mindenki tud boldog lenni, ha akar. Irigyelünk másokat, mert azt hisszük, nekik jobban megy, jobb dolguk van és szerencsésebbek nálunk. De nem tudhatjuk, hogy tényleg így van ez vagy sem?! Lehet, hogy van, aki kisírt szemekkel fekszik le aludni, de ezt napközben nem látjuk rajta, mert megtanulta a küzdést magát, ezt csak ő tudhatja, hogy mennyi erőfeszítése van egy-egy általunk boldognak hitt pillanatában. Mindenki máshogy éli az életét. Kívülről nem látszódik, ki milyen és milyen belső értékei vannak. Az élet olyan, hogy mindenkit próbára tesz, lehet, van, akit kevesebbszer, van, akit többször, és ezekben a próbákban látszódik meg az, ki hogyan is állja meg a helyét az életében. Én is mélyen magamba néztem a rosszul elsült mondatom után, és rájöttem, hogy mennyi szeretetet kaptam eddig is, és semmi okom nem volt hirtelen szólnom. Becsüljük meg egymást, hiszen nem is sejthetjük, hogy egy-egy élet mit rejt magában. Van, aki meg tudja őrizni a jókedvét akkor is, amikor az élet térdre kényszeríti. Van, aki pedig még akkor is panaszkodik, amikor szinte mindennel el van látva, mégsem tudja ezt értékelni. Tanuljunk meg újra élni! Élni akkor is, amikor rossz lapokat kapunk az életünktől, akkor is, amikor jól megy sorunk, és akkor is, amikor csak sóvárgunk valami után, ami már tulajdonképpen a birtokunkban is van. Sose panaszkodjunk, nincsen vesztett csata, nincsen vesztett élet, mindenben meg lehet látni a csodát magát. Egy egyszerű háziasszony a sok törődésével ugyanúgy megérdemli a boldogságot, mint akinek sok-sok pénze van, és még többre vágyik. A boldogságunkat önmagunkban találjuk meg a leghamarabb, itt fedezhetjük fel kik is vagyunk valójában, minek tudunk örülni, kit tudunk megbecsülni és mennyi mindent tudunk adni másoknak önmagunkból. A baj ott van, hogy kevesen értenek a boldogság tudományához. Meg kell tudni látni a fényt ott, ahol sötétség van, el kell tudni feledni a rosszat, hogy a jót megtapasztalhassuk, meg kell tanulni minden új nappal új örömöt találni az életben. Aki keres, az talál, tartja a mondás. Aki tud örülni a kevésnek is, ő biztosan hálásabb, mint aki sokra vágyik és azzal sincs megelégedve, amit már eddig is megkapott az életétől. Éljünk egy szeretnivaló életet, olyat, amiben mindig találunk valamilyen szépséget, ami minden percben boldoggá tud tenni minket, és fedezzük fel az élet szépségeit még időben, hogy örülni tudjunk neki. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek