Az évek során rájöttem én is, hogy egy betegség még nem jogosíthat fel semmire, nem bújhatok a betegségem mögé én sem, bármilyen problémámról is van éppen szó. Ez bizony így van, én sokszor csak panaszkodtam, és sajnáltattam magam, és ez még akkor sem volt célszerű, ha akkortájt mást nem is voltam képes tenni. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy másoknak sem teszek jót ezzel, de önmagammal szemben sem volt ez egy jó lépés.
Én azért menekültem a panaszkodásba, mert nem is ismertem az én betegségemet addig, amíg nálam nem diagnosztizálták. Persze ez sem ok arra, hogy így tegyek, de annyira ki voltam merülve, hogy egyedül nem boldogultam. Nem bújhatunk egy betegség mögé. És ezt azért írom, mert tulajdonképpen saját magunkkal tolunk ki, ha így teszünk. Egy betegséget meg kell ismerni annyira, hogy olyan szinten legyünk képesek kezelni, hogy az a javunkat szolgálja, a gyógyulásunkat segítse elő. Akármilyen szörnyű betegségről van szó. Minden betegség tulajdonképpen szörnyű, mert akármi is lehet belőle, előre nem tudjuk. Egy fájdalomról sem tudjuk biztosan, hogy az csupán egy térdfájdalom, vagy lehet nagyobb mértékű fájadom is, mindent egy kivizsgálás dönt csak el. Persze a példa nem volt a legjobb, mert azért általában meg tudjuk állapítani, hogy csupán a térdünk fáj vagy sem. De ha már komolyabb dologról van szó, akkor már felkeressük vele a háziorvost, legalább. Én mondjuk nem kerültem a háziorvos elé, én mindjárt a kórházban kötöttem ki, mégpedig eszméletlenül, ezért is nem tudtam, mi is történik körülöttem. Amikor az ember fejében történik zavar, változás, akkor jobban kell mindjárt figyelni mindenre, mert nekem halvány fogalmam sem volt semmiről, egészen addig, amíg valamennyire ki nem tisztult a fejem, és nem jöttem rendbe csak sok-sok idő elteltével. Az nagyon sokat számít, hogy kikkel vagyunk ilyen esetben körülvéve, mert ez nagyban segíti a gyógyulásunkat is. De engedni is kell a segítséget, mert hiába is minden segítő szándék, ha megmakacsoljuk magunkat.
Egy betegséggel nem jó visszaélni. Nem használhatjuk fel arra, hogy kiszolgáljanak minket, észre kell tudni venni, hogy jórészt mi okoztuk a betegségünket, nem hibáztathatunk érte senkit sem. Azért írom, hogy minden esetben mi okozzuk a betegségünket, mert erre az évek során ráeszméltem, és szerintem így is van. Még akkor is, ha "csak" nem törődtünk magunkkal eléggé. De ha még el is hanyagoltuk magunkat, az külön rátesz még egy lapáttal, sajnos. És általában az életmódunk következménye az, ha megbetegszünk. Én ugye erőm teljében voltam, és nem is lehetett számítani arra, hogy megbetegszem, de mégis! Ott van az a "de" szócska! Azért utólag kideríthető volt, hogy valóban abban az időben nemigen törődtem önmagammal, de a környezetemmel sem. Vagy lehet, hogy máshol volt a hiba, de az biztos, hogy énbennem kell keresni az okot. Ugyanígy, minden betegségnél tulajdonképpen kideríthető az ok, ha elég időt áldozunk erre. Rá is kell szánni ezt az időt, épp azért, hogy ne másokat okoljunk a betegségünkért. El kell tudni jutni odáig, hogy meg tudjuk érteni, miért is betegedtünk meg. Ha ezt megértjük, akkor meg tudunk majd gyógyulni is, addig azonban nem. Ha az ember elég okos, nem fog megbetegedni. Épp azért, mert tudni fogja, hogy minek mi az oka, és miből mi következik. Az ok okozati összefüggés minden betegség alapfeltétele. Minden betegséget úgy kell megközelíteni, hogy megkeressük önmagunkban a kiváltóokot. Csak ezután jöhet a következő lépés, meg maga a gyógyulás. Aki már átesett a gyógyulás folyamatán, ami egy hosszú betegség után következik, ő tudja igazán, hogy mi is gyógyította meg, és azt is tudni fogja majd, hogy mi betegítette meg. Ezért vagyunk mindig okosak akkor, amikor már megbetegedtünk! Amikor már megvan a baj, akkor mindenki "tudja már", hogy mit is kellett volna tenni azért, hogy ne legyen beteg. Olyankor már nagyon okosak tudunk lenni. Én is az voltam, meg is fizettem alaposan azért, hogy újra egy jó életszínvonalon tudjak élni. Sok éven keresztül tanultam a gyógyulást, sok éven keresztül küzdöttem az egészségért, azért, hogy most ne kórházban legyek, hanem itthon. Ha nem törődtem volna magammal, akkor most más fejjel nézném én is a holnapot, és szerencsére a jó sorsom is mindig olyan életvitel felé sodort, ami segített ebben. Minden betegséggel meg kell küzdeni. Van, amikor kicsit, van, amikor nagyon. De egyik betegséget sem használhatjuk fel arra, hogy másokat okoljunk azért, mert egyszer megbetegedtünk. Inkább jó úgy megközelíteni egy betegséget, hogy tanuljunk belőle, ha már egyszer utolért minket.
Küldök neked egy szép dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek